Lenke: (Bicskanyitogató mosollyal) Az az adó csak ürügy volt, de az Öreg bevette!
Az az igazság, hogy a mi korunkban már vigyázni kell arra a kis maradék egészségre.
(Felszegi a fejét) Ha a csipszadó kell, hogy az Öreg kevesebb sót egyen, akkor az kell.
Taki: Tudom én, hogy Lenke csak azért talál ki ennyi butaságot, mert óvni akarja az egészségemet. De mi öröm marad nekem az életben, ha már sót sem ehetek? Na persze öröm azért marad, de azt is megsózzuk, csak az íze miatt.
Sümi: Azt hiszem, mégis nyilatkozom a népszámlálónak. Ha tényleg olyan csinos a hölgyike, talán nem is bánom meg.
Kutya: Csinos, nem csinos, ez állampolgári kötelesség. De csinos! (Hamiskásan csippent a szemével)
 |
| A mai részben is több szereplő kiérdemelte..... |
Feri: Sajnos úgy néz ki, abba kell hagynom a keccsölést, pedig szerettem csinálni, jó kondícióban tartott. Most keresnem kell másik mellékállást, mert a számítógépem sajnos ma is lefagyott. Ámbár lehet, hogy jobb is, ha nem működik, ha Matyi jogellenes tevékenységre használja.
Jutka: A fiam szellemi terméket tulajdonít el, a gyerekek meg egymás ételét rabolják el, pedig egyik sincs rászorulva. Vajon hol tanulhatják ezt a gyerekek? Mert sem itthon, sem az iskolában nem, az biztos!
János: Én ezt nem értem! Évek óta egy saját lakásra vágyunk. Most itt a lehetőség és Alma nem akar költözni. Én két hét múlva mindenképpen költözöm, vele, vagy nélküle!
Alma: János nem érti, hogy most, ebben a helyzetben nem hagyhatom magukra a nagyikáékat. Pedig olyan szép lenne az a kis lakás, de most az idő nem alkalmas. Talán az ünnepek után, ha akkor még egyáltalán velem akar odaköltözni.
Gábor Gábor: Kissé becsíptem és mintha Júliámat láttam volna. Talán hacuniláltam? Na neeem, egy Gábor Gábor sosem hanulicál. De akkor mit láttam?
Etus: Egy szép kiállítás és egy csúnya családi ügy. Fordítva jobban örültem volna, pedig tényleg szeretem a szép tárlatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése