2011. december 9., péntek

Be nem sorolt jelenetek 15. 11.

Azt beszéli már az egész város 

Mentők, este. Mágen és az Öreg jönnek kifelé és közben beszélgetnek.

Öreg: Borzasztó ez a sok közlekedési baleset. Itt a tél, az utak helyenként már lefagynak és az autósok még mindig nem értik meg, hogy téli abroncsot kell szereltetni a járművekre. Aztán persze nyomják a gázt, mert mindenki siet, de megállni már nem tudnak.
Mágen: Igazad van, Öreg, csak hát az autósnak sem könnyű. Most jön majd a 30%-os baleseti adó, amit az is fizet, aki nem is okozott balesetet, nem csodálom, hogy sokaknak nem telik téli gumira.
Ö: Ha nem telik, akkor tegye le a kocsit és járjon metróval, arra nem kell téli gumi.
M: Megfontolandó ötlet. Még szerencse, hogy a mentőautókon négy évszakos abroncsok vannak. Na, gyere, elviszlek a metróig. Ne aggódj, én már felszereltettem a téli gumikat.

Megfejtés lejjebb (azaz, egy kínai lovag ;-)
Az Öreg oldalra néz, ott toporog Eszter, reményteljesen pillantgat Mágenék felé.

Ö: Úgy látom, doktor úr, hogy neked ma más programod van.

M: (Szórakozottan) Más programom? Tudtommal nincsen se… (Ő is észreveszi Esztert) Na jó, várj meg Öreg, nem tart sokáig.

Derűsen odalépdel, az Öreg pár méterrel hátrébb fülel.

M: Csókolom! Hát mit csinál itt, ebben a hidegben?
Eszter: (Aggodalmasan) Magára várok.
M: Tényleg? És minek köszönhetem a megtiszteltetést?
E: Nagyon kellemetlen helyzetbe kerültünk, doktor úr!
M: Mi? Mármint mi ketten? Hogyan kerülhettünk mi ketten kellemetlen helyzetbe?
E: Maga nem is tudja? Rólunk pletykál az egész város. Már a lovagom is ferde szemmel néz rám.
M: Ferde szemmel? Csak nem kínai? Bocsánat…
E: Ne vicceljen már! Pontosan tudja, hogy a múltkor megláttak minket együtt és most az egész város erről beszél. Pedig nem is történt semmi, maga tudja a legjobban.
M: Igen, én tudom a legjobban. Maga is tudja, és ahogy nézem, már az Öreg is tudja. Akkor meg mi a baj?
E: Hogy a lovagom nem tudja. Vagyis tudja, de nem hiszi el, és ahogy hallom, a maga felesége is féltékeny.
M: Na jó, figyeljen ide, kedves Eszter! Én nem vagyok hajlandó magyarázkodni egy ártatlan szakmai megbeszélés miatt és nem érdekel, ki mit hisz. És ugyanezt tanácsolom magának is. Ha a lovagja ferde szemmel néz, az az ő baja, ha a feleségem féltékeny, az meg az övé. Akinek pedig nincs jobb témája, mint a mi találkozásunk, annak elég sivár lehet az élete.
E: (Elbizonytalanodva) Gondolja? De…
M: Semmi de! Ha egy ilyen problémát nem tud megbeszélni a lovagjával, akkor már ne is haragudjon, de annak a kapcsolatnak nincsen sok értelme.
E: Azt hiszem, igaza van. (Felderülve) Hát, akkor jó éjszakát. De ígérje meg, hogy máskor is fordulhatok magához, legfeljebb kicsit óvatosabbak leszünk.
M: Fordulhat, de nem leszünk óvatosabbak. (Ellágyulva) Jó éjt. (Puszi-puszi)

M: Na mit állsz ott Öreg, mint aki kísértetet lát, menjünk, mert lekésed a metródat!

(Az Öreg dohogva száll be az autóba)


Tétova klimpírozás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése