Az előző részek tartalmából (a szerző összefoglalója!):
Öööö, hát átolvastam, lényegében semmi nem történt.
Gábor Gábor zseniális ötletét nem fogadták ellenségesen a munkatársai, bár az előkelő lángosozó csak később jutott az eszébe. Ismét feltűnt a rózsaszín furgon, illetve Julcsi előtt felsejlett a remény egy új munkahely kapcsán. És hát persze elcsattant egy szenvedélyes csók is a végén.
Kérdezheti bárki, hogy mi lesz mindezekből. Majd kiderül.
Főcím: Esős esti fények, a kamera a tévétornyot veszi távolról, majd folyamatosan fókuszál a lakótelepre. A házak előtt mindenféle autó a parkolóban, az utcán elszalad egy rozzant Ikarus.
Vágási lakás. Feri a konyhában egy széken állva keres valamit a szekrényben. Megjelenik Jutka.
Jutka: Mi ez a hangzavar? Épp elszúnyókáltam egy kicsit és arra ébredek, hogy a férjek gyöngye csörömpöl a konyhában. Remélem, takarítasz vagy főzöl valamit, mert egyébként csak hideget tudunk vacsorázni.
Feri (kezében a keresett tárggyal, egy fém kávésdobozzal): Tévedsz. Nem takarítok és nem főzök, hanem keresek. Méghozzá pénzt keresek.
Jutka: Az jó. Keress nekem is. De ne ott, mert a dugipénzünk elfogyott.
Feri: Hogyhogy elfogyott? Tegnapelőtt töltöttem fel.
Jutka: Úgy, hogy én meg tegnap kivettem belőle. Az összes kétezer forintot. Amivel te, ahogy mondod, föltöltötted.
Feri: Igen? És szabad megkérdeznem, hogy mire vetted ki?
Jutka: Természetesen szabad. De csak ha előtte te megmondod, hogy neked mire kellett volna.
Feri: Képzeld, nem működik az egerem, arra kellett volna.
Jutka (kicsit csodálkozva): Az egered? Az jó, nem? Máskülönben még egérfogóra is költenünk kellene.
Feri: Ez nem olyan egér, hanem egy számítógépes alkatrész. Anélkül nehéz rajta dolgozni. Tudok nélküle is, csak úgy sokkal nehezebb.
Jutka: Hát, lehet, hogy most mégis a nehezebb utat kell járnod… Mert pénzünk nincs. Elköltöttem.
Feri: És kibököd végre, hogy mire?
Jutka: Matyira. Karácsonyra.
Feri (kikerekedett szemmel): Karácsonyra??? Nem megbeszéltük, hogy az idén nincs ajándékozgatás?
Jutka: Csendesebben, mert meghallja a gyerek… Egyébként valóban megbeszéltük. De az iskolában Vilma kitalálta, hogy rendezzünk a szülők és a gyerekek bevonásával közös karácsonyi vásárt. Mindenki készít ezt-azt, apróságokat, kedves kis csecsebecséket, és egymás ajándékait megveszik a gyerekek. (Mosolyogva, büszkén.) Képzeld, a fiad keresztrejtvényt készített, a számítógépeden… És a szomszéd kislány, Flóra vette meg. Ő meg az ő karkötőjével viszonozta.
Feri (kimérten, fejét kicsit felszegve): Egyáltalán nem örülök neki. Ezek szerint akkor romlott el az egér. Különben is, ha megbeszéltük, hogy nincs karácsonyi ajándékozás, akkor be kellett volna tartanod neked is. Nagyon jól megvoltunk annak idején az intézetben ajándékok nélkül is, kaptunk a gondnoktól, Vili bácsitól két-három szem diót, meg mogyorót, és pont úgy örültünk neki, mintha a világ legszebb karkötője lett volna a miénk.
Jutka (egyre dühösebben): Ne dühöngj! Én egyetértek veled, de azt mégsem kívánhatod, hogy a te fiad legyen az egyetlen, aki kimarad a nagy iskolai vásárból. Én sem örültem Vilma ötletének, de láttam, hogy igazán jól sikerült. Még Béla bácsi is készített a gyerekeknek néhány, régi napilapból hajtogatott papírcsákót, Csaba a behozott focilabdákat pumpálta fel jelképes fizetségért, Veronika pedig szintén csekély díjért megmérte a tanulók vérnyomását. A befolyt összegnek pedig igazán jó helye lesz, hiszen a nevelőintézetben karácsonyozó árvagyerekek kapnak belőle diót, meg mogyorót.
Vidám klimpírozás.
Öööö, hát átolvastam, lényegében semmi nem történt.
Gábor Gábor zseniális ötletét nem fogadták ellenségesen a munkatársai, bár az előkelő lángosozó csak később jutott az eszébe. Ismét feltűnt a rózsaszín furgon, illetve Julcsi előtt felsejlett a remény egy új munkahely kapcsán. És hát persze elcsattant egy szenvedélyes csók is a végén.
Kérdezheti bárki, hogy mi lesz mindezekből. Majd kiderül.
Főcím: Esős esti fények, a kamera a tévétornyot veszi távolról, majd folyamatosan fókuszál a lakótelepre. A házak előtt mindenféle autó a parkolóban, az utcán elszalad egy rozzant Ikarus.
Vágási lakás. Feri a konyhában egy széken állva keres valamit a szekrényben. Megjelenik Jutka.
Jutka: Mi ez a hangzavar? Épp elszúnyókáltam egy kicsit és arra ébredek, hogy a férjek gyöngye csörömpöl a konyhában. Remélem, takarítasz vagy főzöl valamit, mert egyébként csak hideget tudunk vacsorázni.
Feri (kezében a keresett tárggyal, egy fém kávésdobozzal): Tévedsz. Nem takarítok és nem főzök, hanem keresek. Méghozzá pénzt keresek.
Jutka: Az jó. Keress nekem is. De ne ott, mert a dugipénzünk elfogyott.
Feri: Hogyhogy elfogyott? Tegnapelőtt töltöttem fel.
Jutka: Úgy, hogy én meg tegnap kivettem belőle. Az összes kétezer forintot. Amivel te, ahogy mondod, föltöltötted.
Feri: Igen? És szabad megkérdeznem, hogy mire vetted ki?
Jutka: Természetesen szabad. De csak ha előtte te megmondod, hogy neked mire kellett volna.
Feri: Képzeld, nem működik az egerem, arra kellett volna.
Jutka (kicsit csodálkozva): Az egered? Az jó, nem? Máskülönben még egérfogóra is költenünk kellene.
Feri: Ez nem olyan egér, hanem egy számítógépes alkatrész. Anélkül nehéz rajta dolgozni. Tudok nélküle is, csak úgy sokkal nehezebb.
Jutka: Hát, lehet, hogy most mégis a nehezebb utat kell járnod… Mert pénzünk nincs. Elköltöttem.
Feri: És kibököd végre, hogy mire?
Jutka: Matyira. Karácsonyra.
Feri (kikerekedett szemmel): Karácsonyra??? Nem megbeszéltük, hogy az idén nincs ajándékozgatás?
Jutka: Csendesebben, mert meghallja a gyerek… Egyébként valóban megbeszéltük. De az iskolában Vilma kitalálta, hogy rendezzünk a szülők és a gyerekek bevonásával közös karácsonyi vásárt. Mindenki készít ezt-azt, apróságokat, kedves kis csecsebecséket, és egymás ajándékait megveszik a gyerekek. (Mosolyogva, büszkén.) Képzeld, a fiad keresztrejtvényt készített, a számítógépeden… És a szomszéd kislány, Flóra vette meg. Ő meg az ő karkötőjével viszonozta.
Feri (kimérten, fejét kicsit felszegve): Egyáltalán nem örülök neki. Ezek szerint akkor romlott el az egér. Különben is, ha megbeszéltük, hogy nincs karácsonyi ajándékozás, akkor be kellett volna tartanod neked is. Nagyon jól megvoltunk annak idején az intézetben ajándékok nélkül is, kaptunk a gondnoktól, Vili bácsitól két-három szem diót, meg mogyorót, és pont úgy örültünk neki, mintha a világ legszebb karkötője lett volna a miénk.
Jutka (egyre dühösebben): Ne dühöngj! Én egyetértek veled, de azt mégsem kívánhatod, hogy a te fiad legyen az egyetlen, aki kimarad a nagy iskolai vásárból. Én sem örültem Vilma ötletének, de láttam, hogy igazán jól sikerült. Még Béla bácsi is készített a gyerekeknek néhány, régi napilapból hajtogatott papírcsákót, Csaba a behozott focilabdákat pumpálta fel jelképes fizetségért, Veronika pedig szintén csekély díjért megmérte a tanulók vérnyomását. A befolyt összegnek pedig igazán jó helye lesz, hiszen a nevelőintézetben karácsonyozó árvagyerekek kapnak belőle diót, meg mogyorót.
Vidám klimpírozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése