Este van, a stúdióból egyszerre lép ki a kollektíva: GG, Juli, Oli, Fruzsi, Vica. Az utcán zajlik a beszélgetés.
Oli: Jaj, nagyon rám fér már egy kis pihenés. Gábor, én ma meg sem álltam! Hát komolyan mondom, leszakad a lábam, a vállam, a hátam. Olyan jó lenne, ha egy erős kéz alaposan megmasszírozna. Mindenütt… Nem gondolod, drága főnököm, hogy egy kicsit sok vendéget szerveztél be?
Juli: Hagyja, Oli, a jó Gábor Gábor sosem tudja rendesen beosztani az időnket. Van, hogy félnapokat ácsorgunk vendég nélkül, utána meg csőstül jönnek.
Vica: Nálam ma is alig voltak. Még a pelenkáravalót sem kerestem meg. Pedig minden nagyon drága. És még ajándékot is szeretnék venni a kicsinek.
GG: Drága gyermekeim… Ne zsörtőlödjetek. Természetes, hogy egy nappal szenteste előtt sokan jönnek. Még áz á szerencse. Sőt, többet mondok: a fííínom és előkelő hölgyek egyenesen holnap délelőtt jönnek. Már hárman be is jelentkeztek ma!
Fruzsi: Rám ne számíts! Megmondtam, hogy nekem kell egy nap karácsony előtt. Le kell utaznom Nyíregyházára a nénikémhez. Csak nem képzeled, hogy holnap este fogok vonatozni.
GG: Fruzsi, nem mehetsz el! Holnap jön az első szivarszállítmány. Szükségem van a szakértelmedre.
Fruzsi: Engem ezzel a behízelgő szöveggel nem etetsz meg. Épp olyan jól ismered a szivarokat, mint én. Holnap utazom a vidéki rokonokhoz és punktum. Ráadásul fogadok, hogy egyszer se fogsz megkínálni azokkal a híres szivarjaiddal, úgyhogy csak szagolgasd őket magad.
Juli: Arra nagy tétekben fogadhatsz, mert a mi arkangyalunk olyan zsugori, hogy még magától is sajnálja. Azért is nem gyújt rá sosem. Így tovább tart.
GG: Nem azért, ha tudni akarod, szívem egyetlen királynője. Hanem az egészségem miatt. Mert az nekem fontos. És az is, hogy a nemdohányzókat, például téged se ingereljelek a füsttel.
Vica: Milyen érdekes. Amikor együttéltünk, rám nem voltál ennyire tekintettel, pedig én sem dohányzom.
GG: Az más volt.
Fruzsi: Persze, neked, Gábor, mindig minden más. Mindenesetre nyugodj bele, holnap engem nem látsz.
GG: Rendben van, Fruzsi, de a napi béredet levonom. És majd Vicacica helyettesít, neki úgysincs semmmi dolga.
Vica: De én nem is tudok hajat vágni…
GG: Majd Oli néni megtanít… Egyébként is te csak a hosszú hajakból nyírsz négy-öt centit, a komplikáltabbakat meg elvégzi ő. Nem igaz, Olika?
Oli (idegesen, folyton körbenézegeetve): De…, persze…. Csak menjünk már. Tetszenek tudni, nagyon fázom.
Juli: Fázik? Majdnem 10 fok meleg van…
GG: Talán lázas vagy?
Oli: Nem vagyok lázas. De fázom. Fázni akkor is lehet, ha nincs hideg, vagy ha nem beteg az illető…
Juli (észreveszi a rózsaszín furgont): … Értem már. Na figyeljen, Oli úr! Én úgyis arra megyek, arra van dolgom.
GG (mint aki rájött valamire): Álljunk csak meg egy percre! Mi dolgod van neked arra, (ezt itt nagyon lassan, tagoltan) Júlia? Éjnek idején?
Juli (ingerülten): Dolgom van. Nem mindegy? Vásárolnom kell. Karácsonyra. Mert arra is képtelen voltál, hogy napközben elengedj egy-két órára. Úgyhogy búcsúzzunk el gyorsan, amíg szépen vagyok, és ne faggatózzál. Szervusz. (Olihoz fordulva) Magát meg elkísérem egy szakaszon. Ha egy hölggyel látják, biztosan nem fogják zaklatni. Rendben van így?
Oli (nagyon hálásan, közben ketten elindulnak, Juli karon fogja Olit): Jaj, Julikám, nagyon köszönöm… Mivel is viszonozhatnám ezt az önfeláldozó szívességet. Mondanám, hogy egy meghitt, gyertyafényes vacsorával, de talán félreértené az a drága férje. (Kicsit révetegen.) Esetleg ha ő is eljönne egy estére…
Nincs idő zenére sem, azonnal folytatódik a jelenet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése