Mágen lakás. Ádám fehér köpenyében ül a nappaliban, mellszőrzete a régi. Kávét kortyolgat. Belép a helyiségbe Flóra, most ébredt fel.
Flóra: Jó reggelt!
Ádám: Jó reggelt a kisasszonynak. Kérdezném, hogy kérsz-e kávét, de neked nem szabad. Meg egyébként is most ittam meg az utolsó cseppet. De reggelizhetsz valamit. Kenyeret. (Feláll, mutatja a kamera, hogy megnézi a hűtőben.) Talán még valami vaj is akad rá, vagy szalámi. (Kinyitja, becsukja, megy leülni.) Tévedtem. Nincs itthon semmi. Pontosabban kenyér, az van.
Flóra: Nem baj, úgysem vagyok éhes. A többiek?
Ádám: Anyád dolgozik. Késő délután ér haza. Julcsi is elment valahová. Nem tudom, hová.
 |
| A kép Kövezett olvtárs műve a szaktopikból kiollózva |
Flóra: Te nem dolgozol?
Ádám (nyújtózik egy nagyot): Nem. Végre szabadnapos vagyok. Nem tudom hány éve volt olyan, hogy karácsonykor itthon lehetek az én boldog családommal. Cserébe viszont Szilveszter éjjelén dolgozom… Na akkor aztán lesz sok dolgunk.
Flóra: És annak nem örülsz? Általában a felnőttek annak örülnek, ha sok munkájuk van.
Ádám: Annak örülnek, ha jól megfizetik őket. Hát én viszont nem vagyok jól megfizetve. Viszont dolgunk az lesz bőven.
Flóra: Miért? Szilveszterkor olyan sokan megbetegednek?
Ádám (jellegzetes grimaszt vágva): Olyan sokan. Ha annyit innál, mint ők, édes lányom, akkor te is gyorsan megbetegednél. Aztán hívhatnánk a mentőt.
Flóra: Apa, én tegnap nagyon sokat ittam. Mindig nagyon szomjas voltam, ezért sokszor ittam vizet. De nem lettem beteg, csak gyakran kellett kimennem a … (megakad, mielőtt valami illetlent mondana), a mellékhelyiségbe.
Ádám büszkén nézi lányát, nem szól.
Flóra: Apa, nekünk milyen karácsonyfánk lesz?
Ádám: Jó kérdés. Bizony én egészen el is felejtettem. Pedig azt még ma délelőtt meg kell vennünk, mert különben elfogy.
Flóra: Lehet plafonig érő?
Ádám (viccesre véve a figurát, közben feláll, kotorászik a kabátjában): Persze, hogy lehet. (Megáll, lányához lép, megöleli és felfelé mutat.) Nézd csak, ha megvesszük a fát, feltesszük arra polcra és akkor egész a plafonig fog érni.
Flóra: Jaj, én igaziból gondoltam. Hogy legyen végre olyan hatalmas fánk, mint a Bálintéknak.
Ádám: Ki az a Bálint?
Flóra: Egy fiú az osztályból. Ők az idén költöztek ki családi házba és azt mesélte, hogy akkora fát vettek, hogy a nappaliban most nincs is semmi más, mert a fa mindent kiszorított.
Ádám: Értem. És mondd csak, tetszik neked ez a Bálint?
Flóra: Jaj dehogy, csak akkora fát szeretnék.
Ádám (zsebeit kutatja): Hát, tudod mit, én is szeretnék. Már csak abban bízhatunk, hogy egy karácsonyi csoda folytán itt terem egy hatalmas fa. Merthogy anyád kizsebelt, egy fillért nem hagyott a tárcámban.
Flóra enyhén durcás arcát mutatja a kamera. Csengetnek.
Ádám: Ki lehet az?
Kinyitja. Etus az ajtóban. Csodálatosan van felöltözve, hatalmas piros sál, szokásos sapka. Rozzant állapotában is gyönyörű nagymama. Egyik kezében egy hatalmas bevásárlószatyor, a másikban fenyőfa.
Ádám: Hát te?
Etus: Hát én.
Flóra: Etus!!! Hoztál karácsonyfát???
Etus: Hoztam. Azt is. Hoztam még halat a halárustól, narancsot és kisüstit Gazsitól, mákos bejglit meg a Gerbaudból. (Bazsalyog.) Nem tudtam, beszereztétek-e már a karácsonyi kellékeket.
Ádám (grimasszal): Eltaláltad. Még nem. Sőt, úgy állt, hogy egy fillérem sincs a nagybevásárlásra. De kifizetjük. Arról szó sem lehet, hogy költségbe verd magad.
Etus: Húú, most nagyon megijedtem. (Leroggyan a fotelba.) Rohanok, még Virágnak és Károlynak is vásárolni szeretnék valami kis apróságot. Úgyhogy adj egy kávét, az lesz a fizetség.
Ádám: Kávé az épp nincs. (Kezében fogva a szatyrot, belepillantva.) Esetleg ha egy szelet friss kenyeret kérnél, egy pohárka kisüstivel…
Vidám klimpírozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése