Főcím: esti fények, a tévétoronytól a lakótelepre fókuszál a kamera. A Lantos utcában elsuhan egy-két kivilágított autó, a háttérben egy öreg Ikarus áll lerobbanva, épp most érkezik hozzá a szerelőkocsi.
Etus lakása. A nappaliban, a fotelben ül Károly. Etus épp bejön a helyiségbe, kezében egy tálcával, rajta két féldecis pohár pálinkával. Meghitt, baráti beszélgetés hangulata.
Etus: Akkor Isten éltesse, Károly. (Kissé szemrehányóan, jellegzetes mosolygó tekintettel.) Sajnálom, hogy csak most van alkalmam felköszönteni neve napja alkalmából az én elfoglalt barátomat.
Károly: Gondolhatja, hogy én mennyire sajnálom. Már szinte hagyomány, hogy mi ketten Karola, khmm, akarom mondani, Károly napon találkozunk és beszélgetünk egy jót. Ám ezúttal ezt megakadályozta az a szomorú temetés, előtte meg ez az (kicsit távolságtartó hangsúllyal) Ignác, az építkezésem informatikai művezetője. Mindenféle ötletekkel akadékoskodott.
Etus: Informatika? Nem is értem, hogy mit mond.
Károly: No igen, ezek az ügyek nem is művészeknek valók. Mindenesetre büszkeséggel tölt el, hogy a mulasztásom ellenére a barátjának nevezett. Azt hiszem, ez igazán nagy tisztesség.
Etus: A legnagyobb!
Károly (nagyon komolyan): Viccelődhet bátran, de én nagyra értékelem az ön kedves ismeretségét.
Etus: Akkor erre koccintsunk, mert még megmelegszik ez a pompás kisüsti.
Károly (megenyhülve, humorosan): Azt viszont már a világért sem venném a szívemre…
Etus (nagyon vidáman, mintha a világ legjobb viccét hallotta volna): Akkor egy szót se többet, nagyon sok boldog Károly napot!
Ünnepélyesen felállnak, koccintanak, isznak.
Etus: Tudja, ha valaki sejtené, hogy mi most ünnepelünk, hát biztosan félreértené.
Károly (eliramlik a jókedve): Miért? Mire gondol?
Etus: Maga nem is tudja, milyen nap következik? Jellemző…
Károly (feldereng neki valami): Jaa, értem már. Valentin nap. Megmondom őszintén mindig nagyon tartózkodó voltam ezzel az (megvetően) ünneppel kapcsolatban. Ez valami ámerikai (megint megvetően) import. Kommercializált, művi dolog, hogy ne mondjam, giccs. Arra jó, hogy a fiatalok még több pénzt költsenek holmi plüssállatokra, meg a feketepiacon beszerzett mindenféle (megint megvetően) zenei cédékre. Lehet, hogy már túlságosan öreg vagyok hozzá, de nekem ez nem egy meghitt ünnep.
Etus (hamiskásan): Vagy csak egyszerűen nem szerelmes, Károly?
Károly (megengedően): Értem a tréfát… És ahogy mondani szokás, kedvelem is. … Egyébként, ami azt illeti, (kicsit sejtelmesen) ezek a napok nekem már gyermekkorom óta az egyik legszebb szakaszát jelentették az évnek. Pedig akkor még nem ültük kényszeredetten a (igen hangsúlyosan) szerelmesek ünnepét.
Etus: Nocsak. És elárulja ezt a nagy titkot?
Károly (kissé piperkőcebben a szokásosnál): Nincs ebben, kérem, semmi titok. Az édesanyám ünnepelte a kettős névnapját. A Lilla Julianna nevet kapta a keresztségben.
Etus: Gyönyörű nevei voltak.
Károly: Én is így hiszem. Legalább a neve gyönyörű volt, ha már a sorsa nem. Tudja, művésznő, a mamám egy szatmári zsellércsalád hatodik sarja volt. Cselédkedett a helyi uraknak, amíg csak édesapámmal meg nem ismerkedtek.
Etus: Miért ő mi volt?
Károly: Ő némileg szerencsésebb helyzetbe született. Egy tolnai elszegényedett kisnemesi família negyedik fiúörököse volt, gazdatisztsegédként tengette ifjúi napjait. Az ő ükapja, az én szépapám közvetlenül ismerte Deák Ferencet…
Etus: Hűha. És miként ismerkedtek össze a maga kedves szülei.
Károly: Az egy gyönyörű történet. Az Operában. Mindketten szenvedélyesen rajongtak a balettért, s a Csodálatos mandarin egyik pesti előadásán találkoztak. Anyámnak az volt a liblingje. Legalább harmincszor megtekintette élete folyamán. Az ő szerelmük egy pillanat műve volt, ahogy a családi annalesek feljegyezték.
Etus: Akkor volt kitől örökölnie a földhöz ragadt, józan gondolkodást és a művészetek szeretetét is… (Hamiskásan megint.) Szerencsés párosítás.
Károly: Egyetértek.
Etus: Nos, elég az elérzékenyülésből. Legközelebb, ha megint ilyen meghitt hangulatba keveredünk, majd én mesélem el magának az én történetemet.
Károly: Epekedve várom.
Lassú, méltóságteljes zene – de nem sokáig, mert helyszínváltás nélkül folytatódik a jelenet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése