Este van. Lantos utca, buszmegálló. Megérkezik egy rozzant Ikarus, lekászálódik róla fáradtan, álmosan Ádám – szokásos szerelésben: pufidzseki, fekete kötött sapka. A megállóban Gabi várja lelkesen, hihetetlenül elegánsan, csinosan. A beszélgetés során sétálnak lassan, egy idő után karonfogva.
Ádám (kicsit meglepve): Csókolom. Csak nem engem várt?
Gabi: Jó estét! De bizony. Most kivételesen nem véletlenül találkozunk, hanem én akartam így!
Ádám: Értem. És én akarom?
Gabi: Biztosan akarja.
Ádám: De jól informált. Érdekes, nekem, így 24 óra szolgálat után már tompulnak a szenzoraim.
Gabi (kicsit cinkosan): Akkor különösen jó, hogy itt vagyok. Még tompultságában kiszédülne nekem az úttestre, aztán megnézhetné magát.
Ádám (lassan felvidulva, de persze cinikusan): Szóval egyenesen az őrangyalomat tisztelhetem magában. Hát köszönöm, örök hálám.
Gabi: Az örök hálát el is várom magától.
Gabi: Csak nem tesz szemrehányást nekem?
Ádám (egyre szellemesebb, viccesebb hangulatban): Dehogyisnem, teszek. Képzelje, én minden második nap ilyen fáradtan érkezem haza, bármikor leeshetnék a busz lépcsőjéről, s általában senki nem vár a megállóban. A múltkor is egy kissrác mentette meg az életemet. … Jaj, nem. Látja milyen nehezen fog az agyam: az fordítva volt, én mentettem meg az övét.
Gabi (somolyogva): Gúnyolódjon csak kedvére. De úgysem árulom el az apropót. Maga fogja kitalálni.
Ádám: Az jó. Barkochbában jó vagyok. Utoljára vagy tíz éve játszottam a nagylányommal és mindig én nyertem.
Gabi (mosolyog, nem szól semmit, aztán mégis): Nagyon csinos a sapkája.
Ádám: Köszönöm szépen. Karácsonyra kaptam. Tetszik?
Gabi: Nagyon. …
Ádám: Ennek igazán örülök.
Gabi: Szóval?
Ádám: Szóval?
Gabi: Nem tudja vagy nem akarja tudni?
Ádám: Egyelőre attól tartok, hogy nem tudom, hogy mit nem akarok tudni.
Gabi: Emlékszik?
Ádám: Emlékszem? Mindenre! Tetszik tudni, nekem nagyon jó memóriám van. Már kisgyermekként ezzel tűntem ki a társaim közül. Meg aztán ennek köszönhetem azt is, hogy olyan jó vagyok barkochbában.
Gabi (hirtelen fütyülni kezd egy régi-régi slágert, majd): Tudja, Valentin nap van.
Ádám: Tudom.
Csókolóznak a kihalt, havas utca közepén. Közben kicsit felerősödik az előbbi dallam, most már meg is lehet ismerni:
Egy Csók és Más Semmi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése