Takács lakás. István a nagyszobában a fotelben ül, elmélyülten tanulmányoz egy újságot. Lenke néni otthonkában, mamuszban épp belép a szobába.
Lenke: Öreg, elkészült a reggeli.
István (elmélyülten olvasva tovább, inkább csak automatikusan válaszolva): Azonnal.
Lenke: Mondom, elkészült a reggeli. Az egyik kedvenced: omlett sajttal, meg töpörtyűvel.
István (látszólag energikusan, de kissé inkább letörten): Máris megyek, édes Lenkém.
Lenke (gyanakodva): Mi az, amit olyan alaposan tanulmányozol, hogy még a töpörtyűs omlett sem zökkent ki az olvasásból?
István (visszanyeri régi hangszínét): Ó, egy nagyon érdekes olvasmány. Mondhatnám, hogy izgalmas. A jövőnket fürkészem.
Lenke (fejét ingatva): A jövőnket? Megbuggyantál, te öreg? Sosem szeretted a horoszkópot, meg az ilyen (elnyújtva a következő szót) asztrológiát, most meg ezzel foglalkozol reggeli helyett?
István: Az ám, drágám! A jövőnkkel foglalkozom, de nem olyan köldökvizslató módon, hanem tudományos alapon!
Lenke: Most már végképp nem értem, mit beszélsz.
István: Pedig amit én beszélek, az egyszerű. Az bonyolult, amit a kezemben tartok: a Nemzetgazdasági Minisztérium hivatalos közlönye. Közlöny. Tudod, mi ez?
Lenke (kicsit zavarba jön, ezért durcásan): Hát gondolom, ebben közlik a különböző pályázatok, (nagyon hangsúlyosan, lassan) tenderek nyerteseit. (Gyanút fogva) Te, öreg! Te a hátam mögött megpályáztál valamit? És? Legalább nyertél?
István: Nyertem bizony! Tapasztalatot. Most például éppen azt, hogy az ilyen magunkfajtára nincs nagy szükség a munkaerőpiacon. A közlöny ugyanis nem a nyertesek lapja, hanem amint látom, inkább a veszteseké. Ebbe a nyomdaipari sajtótermékbe vannak foglalva a legújabb törvényerejű rendelkezések. Mint például most a taxis törvény. És abban az áll (felteszi a szemüvegét, kinyitja találomra az egyik oldalt és idéz belőle, igen csak mesterkélt hangon), hogy személyszállító vállalkozást az indíthat, akinek a fenti bekezdésekben részletezett személyszállító gépjárművének az életkora nem éri el a 10 évet.
Lenke: Miért, a vörös hintó hány éves?
István: Az idén decemberben lesz 10. Még ebben az évben furikázhatok rajta, no nem könnyen, mert a „fenti bekezdésekben részletezett” járműhöz egy sor költséges átalakítást kell elvégeztetnem rajta, de jövő ilyenkor már itthon fogom napestig figyelni a televíziót. (Felvidulva, tettetve persze mindezt.) Ami nem is baj, mert annyi jó műsor szól belőle, hogy nem is győzném máshogy megnézni őket…
Lenke: Ej, beszélsz bolondokat. Amíg erőnk van, addig nem fogjuk mi azt a zajdobozt bámulni. Majd dolgozunk, amire kapunk engedélyt. Te is, én is. Elvégre a gyerekeknek is kell a pénz, őket is segítenünk kell, a nyugdíjból pedig nem menne. (Viccelődést tettetve.) Úgyhogy jobb, ha nem készülsz a nyugodt éveidre, hanem megreggelizel és beszállsz a még csak kilencéves járgányodba és sietsz a péksüteményekért. Mert ha elkésel és Bandi felmond nekem, akkor nem te fogsz itthon ücsörögni munka nélkül, hanem én.
Vidám klimpírozás. De nem hosszan, mert a jelenet folytatódik hamarosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése