Lépcsőház, előtér. Kutya a postaládában matat. Elegáns, mint amennyire egy kockás zakóban és élénk zöld nyakkendőben csak lehet. Megérkezik Julcsi.
Julcsi: Jó reggelt!
Kutya (túláradó örömmel): Jóóó reggelt, kisasszony! Hová ilyen korán? Még a nap is alig kelt fel…
Julcsi (mélyet sóhajt, kifelé fújva a levegőt nekikezd): Tudom. De sajnos nekem mostanában ilyenkor kezdődik a munkám. És sokszor estig ki sem jövök az irodából. Hetekig a napot sem láttam.
Kutya: Azzal én is sokszor voltam így. Mostanában azért, mert olyan borongós, ködös volt az idő, régebben meg azért, mert mi, szíííínházi emberek fordított életet éltünk. (Megindítottan, elmerengve.) Este felment a függöny, végigdolgoztuk más pihenőidejét, éjszaka meg jött egy kis mulatozás. (Megnyugtató gesztusokkal.) De csak szolidan, nem amolyan mai fiatalok módjára. (Rötyögősen.) Persze azért nem panaszkodhattunk a barátainkkal: minden éjjel végére sikerült magunkat ugyancsak jól érezni. Aztán hajnalban haza, s amikor más munkába indult, mi akkor tértünk nyugovóra. Hiába, ilyen ám a műűűűvészek bohém élete.
(Komolyan, szerényen.) Én persze nem voltam műűűvész. (Elmerengve.)
Talán a tehetségem elegendő lett volna, gyerekkoromban sorban nyertem a szavalóversenyeket, meg aztán elsőre fel is vettek a szííínművészetire. Major tanár úr lett volna az osztályfőnököm. De én jobban tiszteltem a szabályokat. Ezért aztán esténként amíg kellett vasszigorral álltam a vártán, (rötyögősen) utána meg az éjszakát vezényeltem a Fészekben, meg a Moulin Rouge-ban.
Julcsi (jellegzetes félmosollyal): Nem is gondolná az ember, hogy Kutya úr ilyen kicsapongó életet élt.
Kutya (vidáman): Igaz, ami igaz. Se a konyakos poharak, se a kórista lányok nem voltak mellettem biztonságban. (Hirtelen megkomolyodva.) De mindig tudtam, hol a határ. Ez a baj a mai fiatalokkal: akarat, meg ambíció mindegyikben van, abban nincs hiba. de amikor megálljt kellene parancsolni a szenvedélynek, amikor komolyra fordul a dolog, akkor sem tudnak mást mutatni magukból.
Julcsi (komolyan, erősen a kamerába nézve): Többek között épp ez a mi feladatunk is a hivatalban. Sportolásra neveléssel, egészséges életmódra szoktatással, a különböző veszélyek pontos bemutatásával, (felvonja a szemöldökét) szóval minden lehetséges módon felhívni a figyelmet a helyes életmódra.
Kutya (megindítottan ismét): Mondhatom, nagyon felelősségteljes feladatot választott magának, Julika – nagyon büszke lehet magára az édesapja. És bizonyosan örömmel konstatálja, hogy nem esett messze az alma a fájától.
Julcsi (megengedően): Biztos. De jó lenne egy kicsivel nyugalmasabb munkakör kiegyensúlyozottabb időbeosztással és egy kicsivel több fizetéssel.
Megjelenik a háttérben, a kutyaólból előbújva Sümeghy. Nagyon nehezen lépked, ezért már jókora távolságból hangosan szól a beszélgetőkhöz, zeng tőle a lépcsőház.
Sümeghy: Te, Kutya! Hát meddig várjak rád? A téa kihűl, a rum elpárolog és én elfelejtem, hogy melyik dominóval szántam folytatni a sort!
Kutya (rötyögősen Julcsinak): Mennem kell, mert ez az érzékeny lelkű dalnok képtelen elviselni, ha megváratják.
Sümeghy (a párhoz érve, ennek dacára változatlanul hangosan, jóllehet viccnek szánva): Azt még elviselem valahogy, de azt ugyancsak fájlalom, hogy amíg én a rumostéával bajlódom, te engem kihagyva teszed a szépet a gyönyörű, ifjú hölgynek. Kisasszony, ne hallgasson erre a házőrzőre. Egyetlen célja van: elcsavarni a csinos kis fejecskéjét. Ebben a házban egyetlen született lovag él, az pedig nem az én lókötő, kutyaütő, mácskafogó barátom.
Kutya (nagyon vidáman, Julcsi felé cinkosan kacsintva): Biztos arra az adóbaromra gondolsz, művészem. De én azt nem szívesen ajánlanám egy ilyen nemes lelkű, virágjában lévő kisasszonynak.
Sümeghy (dühbe gurul, ezért újra nagy hangosan): Hát ártottam én neked valaha, te vén gesztenyefa, hogy ide citálod ezt a Keszeget? Lehetett volna egy boldog napom, ha nem gondolok rá, és ezt is elvetted tőlem. De megbosszulom! Olyan vereséget mérek rád, hogy a szemétkupacra hajítod az egész pákli dominót!
Kutya (nagyon rötyögősen): Ahhoz azért még nekem is lesz egy-két dobásom…
Julcsi (nevetve): Jó mulatást az uraknak, látom, legalább vannak néhányan, akiknek a lelki nyugalmáért nem kell dolgoznia az egészségvédő hivatalnak.
Csattanós klimpírozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése