Erdészet, iroda. János erdész ing, nyakkendő szerelésben az íróasztalnál. Csöng a telefon.
János: Tessék. … Igen, kérem, engedje be.
(János felugrik, gyorsan felölti az erdész zakót és elegánsan fogadja a belépő Stefit.)
Stefi (széles mosollyal): Szervusz, mérnök-igazgató úr, hogysmint?
János: Szervusz. Köszönöm, megvagyunk. Itt az erdészetben tavasszal mindig sok a munka. Előbb a tél okozta károkat mérjük fel, aztán megkezdjük a pótlásokat. Új ültetések, a régi fák metszése, a veszélyes, korhadt egyedek kitermelése, új művelési területek kijelölése – ezek mind-mind ebben a hónapban tornyosulnak előttünk.
Stefi: Akkor nem is érsz rá régi újságíró barátod számára egy kicsikét?
János (somolyogva a bajsza alatt): Azért arról még lehet szó. Főleg, ha tényleg csak egy kicsikét.
Stefi: Ne aggódj, nem dúlom fel a boldogságodat a kicsikével. Hogy is hívják, Körte?
János (kimérten, de azért értve a tréfát): Alma. És köszönöm a figyelmességedet, … őszintén.
Stefi (kicsit gunyorosan): Nincs mit. De félre a tréfát: szeretnék veled egy rövid interjút készíteni, mint szakemberrel.
János: Rendben, vágjunk bele! Mi iránt érdeklődsz?
Stefi: A tüzek iránt. Előbb itt volt annak a gyönyörű várnak, Krasznahorkának a tragédiája, utána meg az avar- és parlagtüzek. Mi a véleménye erről annak, aki szinte minden percét a természetben tölti?
János: Véleményem természetesen van, de az szakértői megállapításnak nem tekinthető. Ugyanis sem várakhoz értő építész nem vagyok, sem pedig a termőföldek állapotáért felelős agronómus.
Stefi: De hát tüzek az erdőben is előfordulnak, nem? Különösen ilyen száraz hónapokban…
János: Sajnos igen. Ám furcsa, de így van: az erdészmérnök az erdőtüzekkel sem kerül közvetlenül kapcsolatba. Egyrészt minden egyes elpusztult növény elveszítése fáj nekem is, mint, azt hiszem, minden jóérzésű embernek. Másrészt viszont a megelőzés terén nem sokat tehetünk. Meg van kötve a kezünk. Elrendeljük a tűzgyújtási tilalmat, meg kitiltjuk a veszélyes járműveket az erdő közeléből is, de ezek betartására nincs se eszközünk, se emberünk. Ha több pénz állna a rendelkezésünkre, akkor több káreseményt tudnánk megelőzni, amivel jó szolgálatot tehetnénk a társadalom egészének.
Stefi: Akkor mondhatjuk azt, hogy ha több pénzt kapna az erdőgazdaság, akkor kevesebbe kerülne a helyreállítás?
János: Igen, feltétlenül.
Stefi: Ez azt is jelenti, hogy a nagyobb befektetés megtérülne?
János: Hosszabb távon bizonyosan.
Stefi: És így, ilyen kevés pénz birtokában mit tehet a gazdaság, ha már bekövetkezett a baj?
János: Nem sokat. Persze amit lehet, megteszünk. Sokszor erőn felül is. Dénest ismered, ugye? Nos ő hiába nyugdíjas régóta, egészen jelképes összegért felügyel egy jó darab területet. Magam is naponta végigjárok egy-két ösvényt, noha az én munkaköri leírásomban ilyen feladat nem szerepel. De ezzel is pénzt takarítunk meg, amit aztán a kipusztult vagy ne adj isten, illegálisan kitermelt fák pótlására tudunk fordítani. De összességében az erdőrekreáció meglehetősen nehéz, azt is mondhatjuk, szélmalomharc.
Stefi: És mit szólsz a készülőben lévő vadászati törvényhez?
János: Nos ez már tényleg nem az én asztalom. A Pilisi Parkerdőgazdaságban mindennemű vadászat kizárólag szigorú korlátok között engedélyezett. A többi, a vadászoknak jóval nagyobb teret biztosító erdőben pedig külön szakemberek foglalkoznak a kérdéssel. Őket kellene erről megkérdezni. Ráadásul az egészet meglehetősen átszövi a politika, amihez végképp nem értek.
Stefi (elégedetten, mórikálva): Nos, köszönöm az interjút. Azt hiszem, nagyon jól sikerült. Legalább olyan jól, mint az a néhány közös hónap. Emlékszel?
János: Természetesen emlékszem. De talán te is emlékszel, hogy a beszélgetésünk elején tisztáztuk, hogy boldog párkapcsolatban élek és ezen nem is szeretnék változtatni.
Stefi (kissé mesterkélten): Igen, most hogy mondod, rémlik valami. (Túllépve ezen a közjátékon, feltűnő vidámsággal.) Nos, János, azért ne feledd, ha egy kicsikét megéheznél, nálam mindig finom, friss koszt vár. Vagy legalábbis egy jó kis felmelegített töltött káposzta.
Gyors futam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése