Lakógyűlés. A lépcsőház előterében a tornatermekből ismert padokon ülnek a lakók. A statiszták nem túl nagy tömegéből kivehető: István és Lenke, Alma, Ádám és Julcsi, Feri, valamint Sümeghy és Kerei.
Kutya: Üdvözlöm a tisztelt lakótársakat az évi rendes, a szabályzatban meghatározott rendben meghirdetett lakógyűlésünkön. Mondhatom, büszke vagyok arra, hogy a ház majd’ minden lakása képviselteti magát – (innentől megrendülten) nagy megtiszteltetés ez egy közös képviselő számára. (Napirendre térve meghatottságából.) Három napirendi pontunk van. Az első: a ház részvétele a panelprogramban. Mint közismert, házszavazást rendeltünk el az ügyben, s most az eredmény ismertetése következik. Mielőtt kihirdetem a döntést, jelzem, hogy a szavazást végig dr. Mátrai Gabika ügyvédnő szakértő felügyeletével bonyolítottuk, hogy minden tiszta és törvényes módon folyjon. (Nagyon komolyan.) Azt hiszem, ez így természetes. Nos, az eredmény: 30 lakásból 26 szavazott, négy szavazat érvénytelen, tízen támogatják és tizenketten ellenzik. Így a lépcsőház a panelprogramban nem vesz részt.
(Felhördülés. Hallatszik néhány kósza „miért?” István hátrafordul.)
István: Miért, miért? Azért, mert az embereknek nincs pénzük!
Julcsi (inkább csak az apjának, felhúzva a szemöldökét): Kár… Pedig a hőszigetelés a környezetvédelem és az egészségünk szempontjából is fontos lenne.
Lenke (megengedően, kedvesen, mosolyogva): Az lehet, kedves Julcsi, de a pénz (fejét kissé felemelve) nagy úúúr.
István (kotnyelesen): Főleg, ha nincs.
Alma: Hagyd, nagyapó! (Mindkettejüknek, csitítólag.) Ne idegesítsétek fel magatokat!
Kutya (tanárosan): Kérem, kérem! A döntés megszületett, a döntést önök hozták meg, nyugodtan mondhatom, a lehető legdemokrátikusabb keretek között. Most már a vesztesen a sor, hogy lovaghoz méltóan viselje annak következményét. (Hangszínváltással.) Térjünk át a második pontra. A ház éves költségvetésében tátong egy valamivel több, mint negyedmilliós hiány. Lyuk, amit azon nyomban be kell foltoznunk.
Kerei (kekeckedve): És mitől keletkezett ez a hiány, Hegyi úr?
Kutya (lenézően, nyugodtan): Biztosíthatom, (megnyomva a következő szót) Kerei úr, hogy tőlem független, objektív okokból. Olyannyira, hogy a számviteli könyvet is alaposan átvizsgáltattam a kitűűűnőőő ügyvédünkkel, és hogy (nyomatékosan Kereire néz) szó ne érje a munkámat, még egy tőle független könyvvizsgálóval is. (Nagyon megalázóan, de udvariasan.) Ha óhajtja, beletekinthet a szakvéleményekbe.
Kerei (kimérten): Engem a maga által alkalmazott szakemberek véleménye nem érdekel. Inkább a számlákba és a kimutatásokba tekintenék bele.
Kutya: Ahhoz magának nincs joga, (kivágva a végső adut) tudtommal erre senkitől nem kapott híívatalos felhatalmazást. (Hangot váltva, a többieknek.) Különben pedig a lényeges kérdés az, hogy miként lehet pótolni a hiányzó összeget. Magam kiszámoltam, hogy ez lakásonként havi bontásban nem egészen ezer forinttal emelné a közös költség egyébként meglehetősen baráti összegét.
(Felzúdulás. Közben Feri szólásra emelkedik.)
Feri: Tisztelt Hegyi úr! Ajánlom mindenki figyelmébe, hogy van a házban egy olyan helyiség, amelyet térítésmentesen hasznosítunk. Ha az után bérleti díjat kérünk, meg van oldva a forráshiány – ahogy a politikuschok mondanák.
Kutya (elgondolkodva): Nos, ami azt illeti, a közös használatú pincében valóban hónapok óta lakik egy, nevezzük így, albérlőnk. Azt hiszem, igaza van, Vágási úr. A mi Hernyó barátunk eddig kapott tőlünk – tegyük hozzá, kérés nélkül, szívjóságból – munkát, fedelet a feje fölé, baráti jó szót. Itt az ideje, hogy most ő segítsen rajtunk. (Tanárosan.) Ez ííígy igazságos.
(Hallatszik egy-egy „úgy van”, „támogatom”.)
Kutya: Úgy látom, teljes az egyetértés: ahogy a Párlámentben mondanák, összpárti konszenzus. Ebben az esetben a gyűlés végére értünk…
(Kerei feláll, Kutyába fojtva a szót.)
Kerei: Már megbocsásson, Hegyi úr, de a legfontosabbról megfeledkezett. E hó utolsó napján lejár a mandátuma. Elveszíti a megbízatását. Talán ezt sem ártana közölni ezen a démokrátikus estén. Miként tervezte, hogy előáll a farbával? Vagy esetleg szeretett volna még egy-két évig meghúzódni a sötétben? Biztosíthatom, hogy ez a terve nem fog sikerülni, (nagyon fenyegetően) én figyelek!
Kutya (nagyon lenézően): Megköszönöm, Kerei (megnyomva a következő szót) úr, hogy figyelmeztetett erre. Megnyugtathatom, hogy semmiképpen nem kívántam a köz elől eltitkolni ezt a valóban nem jelentéktelen információt. Ha lett volna szíves és nem szakít félbe, akkor éppen jeleztem volna, hogy a harmadik napirendi pont a közös képviselő mandátumának lejárta. A házszabályzat alapján a mai napon megnyitom a jelölési időszakot, a következő öt napban lehet jelentkezni a választásra, majd pedig a hónap második felében írásban zajlik majd a választás. (Ezt már iszonyúan lesajnálóan, csak Kereinek címezve.) Demokratikus, tiszta viszonyok között, az ügyvédnő felügyeletével természetesen.
Roppant frappáns klimpírozás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése