Nincs megállás (a lejtőn) 1. fejezet 9. jelenet

Julcsi munkahelye. Ismét új helyszínen az egészségvédő hivatal. Telefon csöng, Julcsi idegesen felveszi, de véletlenül azzal a mozdulattal vissza is ejti a kagylót.

Kolléga (negédesen): Mi van kedvesem, csak nem idegesek vagyunk?

Julcsi: Azt nem tudom, hogy te mi vagy, ahhoz meg semmi közöd, hogy én mi vagyok.

Kolléga: Óóó… Drámát sejtek a szerelmi fészekben…

Julcsi: Hát dráma az van, ha éppen tudni akarod. Csak nem az én fészkemben.

Kolléga: Egyre kíváncsibbá teszel.

Julcsi (ő is negédesen): Ne kíváncsiskodj, mert hamar megöregszel. (Átszellemülve folytatja.) Mi itt a NEVI-nél épp azért dolgozunk, hogy mindenki egy kicsit később öregedjen. (Humorizálva folytatja.) Nem lenne jó, ha épp te, ennek a munkának a hőse, öregednél az átlagosnál gyorsabban. Képzeld csak el, hogy néznél ki még ennél is kevesebb hajjal?

Kolléga: Látom, valóban rossz lehet a kedved. De csak szúrkálódjál kedvedre, úgysem tudsz megijeszteni. Pontosan tudom, hogy a szíved mélyén engem szeretsz.

Julcsi (felhúzza a szemöldökét): Hát az nagyon a szívem mélye lehet. Várjál csak, tanultál te anatómiát? (Az alhas felé mutat, majd szándékoltan színészkedve) Mi is van itt, a szívem alatt???

(kép a topikból, courtesy of Kövezett)

(Csörög a telefon, ezúttal nem ejti el – hanem teljes mellbedobással, lelkesen.)

Julcsi: Halló, Egészségvédelmi Intézet. … A Zalán napi futás? Hogyne: a Vácrátóti Szabadtéri Kerti- és Dísznövénykert területén csütörtök délelőtt 11 órától. A nevezési díjakat jótékony célra, a szegény nyugdíjas színészek javára fordítjuk.