Murder
János: Szervusz, Dénes!
Dénes (szigorúan nem nyújt kezet, meg sem mozdul): Áááá, hát erre, amerre a madár se jár? Szervusz, de örülök, hogy látlak. Lassan már csak abban bízhatok, hogy (kicsit mesterkélten) bokros teendőid közepette időt tudsz szakítani idős barátodra. Más már nemigen nyitja rám az ajtót.
János: Ne panaszkodj, Dénes! Gyönyörű helyen laksz, jó levegőn, nyugodt körülmények között…
a kép a malackaraj.blog-ról származik
Dénes: A gyönyörű hely, meg a jó levegő rendben is van, de a nyugalomról beszélhetnénk… Tegnap is erre járt egy csapat suhanc. Hatalmas husángokkal (idézőjelesen) kirándultak. Meg sem mertem moccanni, ott gubbasztottam az erdészházban abban reménykedve, nehogy eszükbe jusson becsöngetni. Vagy esetleg valamelyiknek benézni egy fadarabbal az ablakomon. Nem vitatom, amit a politikusok mondanak, hogy javul a közbiztonság, de én nem érzékelem. Vagy én lettem félősebb, vagy rossz helyen lakom.
János: Jó helyen laksz, nyugodj meg. Itt még mindig sokkal jobb, mint a városban. És legalább a papírmunkától mentesülsz. A nagy változások miatt ki sem látszom a munkából.
Dénes (bölcsen): Hidd el, tudom, csináltam én is eleget. Tudom, hogy megy ez. … Na de mi járatban? (Felvidulva) Megkínálhatlak egy jó kis kisüstivel? … Vagy egy fííínom és ízletes vadassal?
János: Jó lenne, de nem lehet. Nincs sok időm, épp csak kijöttem, hogy megnézzem az új tanösvényt.
Dénes: A pilisi tanösvényt? Hát, ami azt illeti, már nem is olyan új. Féléves, s majd látni fogod, meg is látszik rajta…
János: Rongálás?
Dénes: Az is előfordult már, de olyankor szóltam az embereknek, hogy pótolják, amit pénz nélkül tudnak. De bizony elkélne egy kicsit nagyobb odafigyelés. Már néhol felverte a gaz a járványokat.
János: Annyira szűkös a költségvetés, hogy örülök, ha a legfontosabb gazdasági munkáknak a végére érünk. Ennél sokkal fontosabb dolgokra sem jut pénz.
Dénes: Na, nem panaszkodni! Hátha túljutunk már ezen a szörnyű válságon és akkor a kormányunk erre is tud majd áldozni.
János: Én is ebben reménykedem. Addig pedig becsületes munkával kihúzzuk a nehéz időket.
Dénes: De gyerünk, nézzük meg azt a tanösvényt! … (Kicsit szabódva, de kotnyelesen.) Már mondani akartam, hogy nem festesz túl jól. Épp ma láttam a műlovarnőt, amint hosszan beszélgetett a te újságíró barátnőddel… Csak nem valamelyikőjük az oka a gondterheltségednek? (Tettetett szemtelenséggel.) Vagy esetleg egyszerre mindketten?
János: Nem… Semmi ilyesmiről nincs szó. Azt sem tudom, mikor láttam azt a két hölgyet.
Dénes: Akkor mi bánt? … Tudod jól, hogy öreg barátodnak bármikor elmondhatsz bármit. Én mint a sír, tőlem senki nem tud meg semmit. Ami azt illeti, nem is lenne senki, akinek elmondhatnám. Hacsak nem az éjjeli baglyoknak.
János: Hosszú, bonyolult ügy. Almával családot szeretnénk alapítani, de nem megy egykönnyen. Az még hagyján, hogy nincs lakásunk, mert Alma nagyszülei szívesen látnak nemcsak minket, hanem a dédunokának is nagyon örülnének, de egyelőre nem jön a baba…
Dénes: Ha meghallgatod egy ilyen vénember tanácsát, nem engeded…
(Közben egy tisztásra érnek, ahol négy fiatalember gyanúsan viselkedik.)
János: Várj csak, Dénes… Mit csinálnak azok ott?
Dénes (egykedvűen, mint aki magától értetődő dolgot közöl, rávágja): Spekket sütnek. Jó is az. Jó vöröshagymával, meg csípős paprikával.
János: De tűzgyújtási tilalom van. Ha feltámad egy kis szellő, ebben a melegben leéghet az egész erdő.
Dénes: Nekem ne mondd, tudom jól én is. De minden hiába. Naponta tucatnyi helyen gyújtanak tüzet az úgynevezett turisták. Nem győzzük.
János: Mindenesetre őket most elküldjük.
(János energikusan a társaság felé, mögötte Dénes. A jelenet során többször felerősödik a vészjósló zene.)
János: Jó napot! Tudják, hogy itt most tilos tüzet gyújtani?
Szalonnasütő 1 (láthatóan ittas, mint az összes többi társa; szanaszét sörösdobozok eldobálva, az egyik szalonnasütőn bőrkabát is van): Mi köze hozzá?
Szalonnasütő 2: Hol süssünk szalonnát, ha nem ott, ahol fa is van a közelben? (Nagy hahotázás a társaság részéről.)
Szalonnasütő 3: Majd kimegyünk a Tüzépre egy kis gyújtósért? (Még nagyobb hahotázás.)
János (rendíthetetlenül): Van fogalmuk, hogy mit kockáztatnak?
Szalonnasütő 3 (ő a bőrkabátos): Azt, hogyha sokáig okoskodsz, leég a szalonnánk. (Hatalmas hahotázás.)
Szalonnasütő 2: Te meg azt, hogy kapsz néhány sallert, és leesik egy-két koki is, oszt jó napot. (Hatalmas hahotázás.)
Dénes (János háta mögül): Ha nem oltják el a tüzet és nem távoznak azonnal, hívom a rendőrséget!
Szalonnasütő 1.: Az jó lesz, bácsika. Feltétlenül pötyögje be a távíróba, hogy szalonnát sütünk. (Hatalmas hahotázás.)
Szalonnasütő 3.: Meghívjuk a szervet is. (Hatalmas hahotázás.)
János (elszántan a társaság felé indulva, mint aki puszta kézzel rendet tesz): Na, ebből elég. Adják ide azokat a nyársakat!
Szalonnasütő 3 (hadonászva a kezében lévő nyárrsal): Még mit nem, erdészkém. Ha akarod, vedd el tőlem…. De vigyázz, mert forró és éles….
János: ÁÁÁúúú! (A földre huppan.)
Dénes: Mi van, János?
János (a földön, fájdalomtól eltorzult hangon): Ez a fiatalember a szemembe fröcskölte a forró zsírt!
Szalonnasütő 1.: Mit csináltál, te barom? Ezek tényleg hívják a zsarukat.
Szalonnasütő 3. Na, húzzunk innen.
(Gyorsan készülődnek.)
Szalonnasütő 1.: Hozzátok a söröket is, meg a szalonnát!
(Közben Dénes leguggol Jánosnak, megpróbálom segíteni.)
Dénes: Jobban vagy? Ezek az átkozottak!
János: Azt hiszem, nem. Nem látok az egyik szememre. Hívd a mentőket. … Itt a mobiltelefonom.
Dénes: Hívom, addig ne mozogj.
(Iszonyúan zaklatott zene.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése