N.O.H.A. - Tu Cafe
Laci: Jelentem, a kávégép befuccsolt.
Alma: Próbáld meg hátul megigazítani. Reggel úgy nekem beindult.
Laci: Próbálom… Nem megy… Akár be is zárhatunk… Ahogy nézem a forgalmat, meg a könyvelést, lassan örökre is.
Rezső (kissé tudálékosan, de szolgálatkészen): Nem úgy van az, főnök. Ha rám hallgatnak, beindul az üzlet. Valósággal ömleni fognak a tömegek. És tudják, ahol a vendég, ott a lóvé. A forgalomból lesz a haszon, a haszonból a nyereség, a nyereségből…
Alma: Értjük, Rezső. Ne bocsátkozzon közgazdasági fejtegetésekbe, inkább mondja, mi az a nagy ötlet.
Rezső: Rendben van, Almácska. Hol kezdjük?
Alma: Rezsőőő!!! Talán ott, hogy nem hív Almácskának. Mert különben akármilyen jó ötlete is van, azonnal röpül. Igaz, Laci?
Laci: Igaz ám!
Rezső: Igazán? (Tettetett sértődöttséggel.) Rendben van, nem hívom Almácsk.., akarom mondani, mindig Alma kedvesnek fogom szólítani. Jó lesz így, Almácska? Ó, Párdon…
Laci: Rezső…., a lényegre, ha kérhetném…
Rezső: Persze… A lényegre. A lényeg a lényeg. Szóval. Tehát azt gondolom, hogy át kell állnunk az olasz stílre…
Alma: A … mire?
Rezső: Az olasz stílre. Lehetne egy dolce italiano pressót faragni ebből a lebujból. Kell hozzá két jóvágású, olaszos pincér. Abból a fajtából, aki minden nő nyelvén ért, aki a mosolyával, a sármjával bárkit levesz a lábáról… Khmmm. (Kihúzza magát.) Ami azt illeti, egy ilyen pincérük már van is… (Egy elhaladó hölgynek.) Arrivederci signora… (Almáéknak ismét.) Hol is tartottam?
Laci: Ott, hogy egy olaszos pincérünk már van.
Alma (Lacinak mosolyogva): Kár, hogy nem tudom, kire gondolhatott a mi jó Rezsőnk.
Laci (folytatva a tréfát): Talán a Balázsra. Ő elég sármos volt. De ő már 10 éve nem dolgozik nálunk.
Rezső: Már megbocsássanak, de ha nem veszik tolakodásnak, magamra gondoltam. (Egy betérő hölgyvendégnek.) Buon giorno, princessina…! (Almáékhoz fordulva.) Szóval. Velem nem lesz gond. Persze Kázmér alkalmasságát nem garantálhatom. (Kihúzva magát, elegánsan.) Kázmér non tutto… (Ismét egy vendégnek.) Grazias, buona sera, signorina. (Ismét Almáékhoz fordulva, kifejezetten Alma szemébe nézve dalra fakadva, hozzá pici kis táncmozgásokkal)
Buona sera, signorina, buena sera,
Kinn a tengeren már csillagfény ragyog,
Még egy édes csók és aztán „buena sera”,
(Itt hirtelen megjelenik Kázmér is, bekapcsolódik a dalba – közben Rezső nem örül Kázmér megjelenésének, néha szétesik a duó, de aztán újra összeáll, az utolsó négy-öt sorban már teljes az összhang. Némelyik sorvéget direkt elhúzzák, hogy minél viccesebb legyen.)
Tőled búcsút venni nem könnyű dolog.
Holnap újra látlak, drága signorina,
Együtt kószálunk a szűk utcák során,
Majd az ékszerésznél megállunk egy percre (itt van kis vita Kázmér és Rezső között, Rezső ugyanis öt percet énekel, ezen vitatkoznak kicsit dalolva, majd megismétlik a sort, immár jól.),
És egy jegygyűrűt is kapsz, de csak hitelbe,
Nincs a földön, aki így szeretne téged,
Buona sera, signorina, gyönyörű lány,
Buona sera, signorina, gyönyörű lány!
Kázmér: És tánc… (táncolva fordulnak kettőt-hármat, tettetett ügyetlenséggel).
(A dal végén Alma és Laci letaglózva, de mosolyogva.)
Laci: Ez mi volt, uraim? Már megint valami fellépésre gyakoroltak?
Kázmér: Nem gyakoroltunk mi semmit. Azt sem tudtam, hogy mi ez. Csak a szabadnapomon erre jártam és meghallottam ennek a zenebohócnak a borzalmas hangját, gondoltam, gyorsan beugrok … menteni a menthetőt.
Rezső (Kázmérnak): Pompás. (Ezután Alma minden tagmondat végén morcosan néz Rezsőre) Már majdnem meggyőztem Almácsk…, ööö Alma asszonyt, ööö Alma kisasszonyt, ööö Alma nagyságos hölgyet, ööö Almát, a kedvest, hogy álljunk át az olasz vonalra, amikor te mindent tönkretettél.
Kázmér: Mindent tönkretenni? Haha. Fuldokoltál a csődben, amiből kimentettelek. Életmentő díjat érdemelnék, mint az a pasas, aki a jeges Dunát ússza át minden januárban.
Rezső: Csak arra kérlek, ne szólj bele a nagyok dolgába! Ez üzleti tárgyalás. Addig vidd ki a négyesnek a három konyakot, meg a két gyümölcslevet. (Almáékhoz fordulva.) Szóval italiano espresso presso, dolce vita, bravo birro, vino, acquavita, caffé lungo. (Lacihoz fordulva, megjátszottan könyörögve) Lackó, prevo!
Laci: Lackó??? Rezső, ha nem fogja magát visza, mehet a …
Alma (Lacihoz kapva): Ki ne mondd..!!!
Rezső (megadóan): Scusa.
Alma (Lacihoz): Egyébként borzalmas az egész. (Majd Rezsőhöz.) Rezső, honnan van ez az olasz őrülete?
Rezső: Bevallom, Almácska, mivel nem remélhettem, hogy velem tart – (itt közelebb hajolva Almához, nagyon-nagyon komoly képpel) bár a jegygyűrűs ajánlatom áll,… de csak hitelbe – néhány napot az én mindenemmel töltöttem az Őrségben. Egyik nap kirándultunk egy kicsit (lázas hévvel, boldogan) Itáliába! Igaz, csak Tarvisioig jutottunk, de az én kis mindenemmel beleszerettünk az antik, meg a reneszánsz kultúrába, az életükbe. Egészen odavagyunk. … Meg vissza… Tudniillik még aznap este vissza is jöttünk.
Alma: Ez nagyszerű … (közben hátranyúl, egy mozdulat után) Laci, jó a kávégép.
Laci: Remek. Akkor az olasz kultúrestnek vége is. Munkára, emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése