Lépcsőházajtó előtt áll Kerei. Várakozik. Sümeghy épp lépne ki (nehezen mozog), de Kereitől nem tudja rendesen kinyitni az ajtót.
Kerei (hátranézve, ingerülten): Ne böködjön azzal az ajtóval, ha megkérhetem.
Sümeghy (nagy hangon): És mégis mit csináljak, ha elállja az utat, Keszeikém?
Kerei: A nevem Kerei. Kerei Gusztáv adótanácsadó. És senkinek nem vagyok a ...kéje. Továbbá kikérem magamnak ezt a hangszínt és hangfekvést.
Sümeghy: Nem bánom én, mit kér ki magának, de az ajtót elállta. Én egyébként is nagyon rosszul mozgok, maga pedig eléállt az ajtónak.
Kerei: Hogy maga miként tud mozogni, ahhoz nekem semmi közöm. Attól még nem kell kiabálni. Egyébként pedig az ajtó előtti tér mindenki számára szabad terület. Amint látom, sehol sincs sem felfestve, sem figyelmeztető tábla kitéve azért, hogy a kinyíló ajtót ne akadályozza senki. Elismerem, hogy ez bizonyos helyzetekben, amikor egy illető – ebben az esetben a személyem – itt álldigál és ugyanabban a pillanatban egy másik illető – ebben az esetben ön – épp ki óhajt lépni a lépcsőházból, okozhat fennakadást. Ám semmiképpen nem méltányos az egész bonyodalomért engem okolni, tekintettel arra, hogy amint megjegyeztem volt, nincs figyelmeztető jelzés erre az eshetőségre, valamint nekem nem kötelességem a lépcsőházajtó felé fordulva itt álldigálni. Ilyen módon egyetlen felelőst tudok megnevezni, a közös képviselő urat, akinek az állandó teázgatás és kvaterkázás mellett láthatóan nincs érkezése arra, hogy erre a cseppet sem ritka lehetőségre szakszerű módon felkészítse a lakókat és a járókelőket. Sümeghy úr, biztosíthatom önt afelől, hogy miközben a magam részéről a hiba engem illető részéért elnézését kérem, a megfelelő hivatalos helyen, immáron a területileg illetékes kormányablaknál megteszem a szükséges intézkedéseket mind a helyzet újabb előfordulását megakadályozandó, mind pedig Hegyi úr példás felelősségre vonásának érdekében.
Sümeghy: Idefigyeljen, Keszei! Nekem ne zagyváljon itt össze-vissza mindent mások felelősségéről! Egy tény számít: az hogy maga meggondolatlanul rossz helyen várakozott. Ne próbálja ezt ilyen nyakatekert jogászkodással másokra kenni!
Kerei: Megbocsásson, de immár nemcsak a hangot, hanem a mondanivalójának a tartalmát is kikérem magamnak. Én készséggel, s mondhatom, dicséretre méltó önfegyelemmel és szerénységgel azonnal elimertem a konfliktuózus helyzetben játszott kétes szerepemet. Ugyanakkor én, mint a számok világában alaposan elmélyült szakember felvilágosítom önt arról, hogy az legfeljebb csak a művészetben fordulhat elő, hogy ha egy ember valaki más mulasztásából kényszerül rosszul dönteni vagy rosszat cselekedni, akkor annak terhe csak az utolsó hibázót sújtja. Hangsúlyozom, hogy nem.
Sümeghy: Miket hord maga itt össze?
Kerei: Belátom, ez a kissé száraz eszmefuttatás a felelősségi körök összefüggéseiről az ön számára túlságosan is bonyolult. Meghaladja a képességeit. Ezért egyszerűbben fejezem ki magam: ami itt ma velünk történt, az nem más, mint a dominóeffektus. Valaki elmulasztotta a kötelességét – jelesül, csak jelzem, immár meglehetősen sokadjára a néhányak által oly kedvelt és elismert közös képviselő. Erre rakódott az én figyelmetlenségem, valamint az ön megszokott agresszivitása. Ez így összesen máris majdnem visszavonhatatlan, csak a lovagi szabályok szerint elintézhető purparléhoz vezetett köztem és ön között. Még szerencse, hogy a drámai kimenetelt az én higgadt belátásom és okfejtésem megelőzte.
Sümeghy elképedt arcára fókuszál a kamera, zaklatottan vidám klipírozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése