Lantos utca 8. lépcsőház előtti terület. Arra sétál Kutya és Sümeghy – mindketten igen elegánsak.
Sümeghy (fájdalmas arccal): Kutya, Kutya, te nem is kutya vagy, hanem kutyaütő. Hogy engem így megsétáltatsz ebben a ködös, nyálkás, csúszós időben, az egyenesen emberkínzás!
Kutya (kedélyesen, csitító kedveskedéssel): Dalnokom, műűűűvészem. Éppen nyolc perce sétálsz. Ennyi idő alatt igazán nem fáradhattál el. Még a póóóstáig sem kellett elmenni – azt majd elintézem délután egyedül.
Sümeghy (megállnak szusszanni egyet, szembefordulnak, úgy beszélgetnek): Nézd, Kutya! Engem nem érdekel, hogy a kedves Mimikével te miként etyepetyélsz a póóóstahivatalban, de hagyj engem békén!
Igazán jó barátod vagyok, nem mondhatod. Én megesküszöm mindenre, ami szent neked, hogy én veled ilyet nem tennék. Ha te lennél beteg, én bizony ápolnálak, beszélgetnék veled, esetleg sakkoznék, ultiznék, jót politizálnánk a fíííínom meleg szobában egy forró teá mellett, ámibe mindig jutna egy kis hábánnai rum is, esetleg konyak. De nem kínoználak. Különösen nem ilyen rossz időben.
Kutya: Na de drága operacsillagom, ez mind a te érdekedben van. Az orvosod mondta, hogy nyugodt sétát kell tenned minden áldott nap. És ezt nemcsak a te híííres sebészprofesszorod mondta meg, a tanár úúúúr, hanem a jó Mágenheim doktor is ugyanezt javasolta. Tegnap référáltam vele a te állapotodról. (Lassan, de egyre gyorsuló rötyögéssel, vidáman.) Most aztán itt vagy a pácban, drága barátocskám, fél Pest konzíliumot tartott feletted, és az ítélet, hogy mozgás a világ, mozgás az élet!
Sümeghy: De Kutya! Az én lábam fáj, nem a Mágenheim doktoré. (Tettetett felháborodással) És egyébként is, hogy jössz te ahhoz, hogy az állapotomat kifecsegd mindenféle lakónak?
Kutya (most már nyíltan röhögve): Mi van, dalnokom? Így felháborított a 10 perc sétakényszer? Még jó, hogy neked tetszik a rendszer! Hát hogy tudtál volna te egész az Erzsébet hídig lesétálni azzal a néhány ezer emberrel? Egyébként meg ne mondd, hogy mindenféle lakónak elmondtam, mert azzal a mentőorvossal beszéltem, aki bevitt téged, amikor bajba kerültél. Szinte a kezelőorvosod. Nem annak az adóparadicsommadárnak mondtam el, aki fent lakik a hetedik emeleti paktánylyukban. Azzal majd csak akkor bosszantalak, ha tényleg nem vagy hajlandó kétszáz lépést megtenni.
Sümeghy: Mért vagy ilyen szívtelen kutya? Mért akarsz kutya-macska barátságba kerülni velem?
Kutya (rötyögve, fogai kilátszódva): Közös érdek műűűvészem, tegnap nyílt száz lépésre innen egy kiskocsma, a Fröccsöntő!
Sümeghy elképedt ábrázatához igen-igen vidám zene.
Sümeghy (fájdalmas arccal): Kutya, Kutya, te nem is kutya vagy, hanem kutyaütő. Hogy engem így megsétáltatsz ebben a ködös, nyálkás, csúszós időben, az egyenesen emberkínzás!
Kutya (kedélyesen, csitító kedveskedéssel): Dalnokom, műűűűvészem. Éppen nyolc perce sétálsz. Ennyi idő alatt igazán nem fáradhattál el. Még a póóóstáig sem kellett elmenni – azt majd elintézem délután egyedül.
Sümeghy (megállnak szusszanni egyet, szembefordulnak, úgy beszélgetnek): Nézd, Kutya! Engem nem érdekel, hogy a kedves Mimikével te miként etyepetyélsz a póóóstahivatalban, de hagyj engem békén!
Igazán jó barátod vagyok, nem mondhatod. Én megesküszöm mindenre, ami szent neked, hogy én veled ilyet nem tennék. Ha te lennél beteg, én bizony ápolnálak, beszélgetnék veled, esetleg sakkoznék, ultiznék, jót politizálnánk a fíííínom meleg szobában egy forró teá mellett, ámibe mindig jutna egy kis hábánnai rum is, esetleg konyak. De nem kínoználak. Különösen nem ilyen rossz időben.
Kutya: Na de drága operacsillagom, ez mind a te érdekedben van. Az orvosod mondta, hogy nyugodt sétát kell tenned minden áldott nap. És ezt nemcsak a te híííres sebészprofesszorod mondta meg, a tanár úúúúr, hanem a jó Mágenheim doktor is ugyanezt javasolta. Tegnap référáltam vele a te állapotodról. (Lassan, de egyre gyorsuló rötyögéssel, vidáman.) Most aztán itt vagy a pácban, drága barátocskám, fél Pest konzíliumot tartott feletted, és az ítélet, hogy mozgás a világ, mozgás az élet!
Sümeghy: De Kutya! Az én lábam fáj, nem a Mágenheim doktoré. (Tettetett felháborodással) És egyébként is, hogy jössz te ahhoz, hogy az állapotomat kifecsegd mindenféle lakónak?
Kutya (most már nyíltan röhögve): Mi van, dalnokom? Így felháborított a 10 perc sétakényszer? Még jó, hogy neked tetszik a rendszer! Hát hogy tudtál volna te egész az Erzsébet hídig lesétálni azzal a néhány ezer emberrel? Egyébként meg ne mondd, hogy mindenféle lakónak elmondtam, mert azzal a mentőorvossal beszéltem, aki bevitt téged, amikor bajba kerültél. Szinte a kezelőorvosod. Nem annak az adóparadicsommadárnak mondtam el, aki fent lakik a hetedik emeleti paktánylyukban. Azzal majd csak akkor bosszantalak, ha tényleg nem vagy hajlandó kétszáz lépést megtenni.
Sümeghy: Mért vagy ilyen szívtelen kutya? Mért akarsz kutya-macska barátságba kerülni velem?
Kutya (rötyögve, fogai kilátszódva): Közös érdek műűűvészem, tegnap nyílt száz lépésre innen egy kiskocsma, a Fröccsöntő!
Sümeghy elképedt ábrázatához igen-igen vidám zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése