6. fejezet 4. jelenet

With a little help from my friends 

Lantos utca 8. lépcsőház. A bejárati ajtón éppen lép ki Julcsi és János.

Julcsi: Jó reggelt, főmérnök úr!
János: Szia, Julcsi. Munkába? Ilyen későn?

Julcsi: Ezt én is kérdezhetném. De egyébként a válasz, hogy igen. (Sajnálkozó tekintettel, a szemöldök enyhe felhúzásával.)
Az a helyzet, hogy az egészségvédelmi intézet már nem az, ami régen volt. Kaptunk egy új igazgatót, aki kissé rugalmasan kezeli az időbeosztást. Az elmúlt tíz napban ötször kellett túlórázni. Sokat. És most ezért cserében megengedte, hogy két órával később menjünk be. Persze, ennek is örülnünk kell…
János: Nem tűnsz túlságosan elégedettnek.
Julcsi: A látszat nem csal. Igazság szerint eldöntöttem, várok még egy kis ideig, aztán új munkahely után nézek. Apropó, nem tudsz valami sajtós állást az erdészetben?
János: Ami azt illeti, nem tudom. Talán lehetséges. Elég sok sajtóügyünk van, aminek a kezelését magam intézem, de a sok teendő mellett már nem bírom. Persze elég nehéz most a helyzet, s egyre másra kell elbocsátanunk a sokat próbált erdészeket, meg vadőröket, de az a helyzet, hogy az adminisztrációs feladatok viszont egyre nőnek. Nem tartom kizártnak, hogy rábólint az igazgatóság arra, hogy felvegyünk egy olyan fiatal, ám tapasztalt és talpraesett munkaerőt, mint amilyen te vagy.
Julcsi: Az nagyon jó lenne. (Sóhajt egyet.) Mert nem tudom, meddig bírom ennek a Bakonyinak a packázásait.
János: Bakonyi? Én ezt a nevet nagyon is jól ismerem. Az egészségvédelmi hivatalnál van?
Julcsi: Mi az, hogy van? Uralkodik!
János: Milyen érdekes. Még a rendszerváltás előtt az én főnököm volt, az erdészetnél.
Julcsi: Az erdészetnél?
János: Igen, tudtommal, faipari végzettsége van. Nem tudom, mit keres a közegészségügyben.
Julcsi: Hát azt én sem. De hogy nem a munkatársainak a kegyeit, az biztos. És legalább jóban voltál vele?
János: Azt nem mondhatnám, nem egyszer összeakasztottuk a bajszunkat. Ott is amolyan akarnok típus volt. Mindenesetre amíg nem találunk neked valami megfelelő helyet nálunk, addig is szólok egy-két jó szót az érdekedben. Talán ennyi tekintélyem mégiscsak van a szemében.
Julcsi: Azt hálásan fogadnám.
János: Hálálkodni igazán nem szükséges. Most én segítek neked a munkádban, utána meg te segítesz nekem az én munkámban.

Gyors, vidám futam – amolyan, minden probléma megoldódik egyszer hangulatban.