Etus feketébe öltözve, fekete sapkában, de egy elég feltűnő világosszürke sállal a nyakában, három szál krizantémmal a kezében várakozik a háza előtt. Megérkezik Virágh doktor, nagyon elegánsan, a rozzant 1500-ös Zsiguliján.
Virágh (feldúltan): Ne haragudj, hogy késtem, de az emberek nem normálisak! Képzeld, a Sasadi úton akkora a forgalom, meg a dugó, hogy egy félóráig tartott, mire átvergődtem rajta. Nem értem, hogy mi a fenét keresnek mind az utakon egy ünnepnap délutánján…. Te, Etus, ezeknek nincs jobb dolguk, mint a budai dombokon furikázni???
Etus (egykedvűen, mint aki kivárja a fejlemények végét): Nincs. Biztos mindenki kocsikázni akart egy kicsit. (Hamiskásan.) Épp úgy, mint te.
Virágh (ingerülten): Nem értem én ezeket az embereket. Mindenki arról panaszkodik, hogy micsoda válság van, meg milyen drága az üzemanyag, aztán mást se csinálnak órákig, mint benzingőzben ácsorognak. Mintha nem lenne jobb dolguk…. Hát mehetnének kirándulni is! Az erdőbe, a hegyekbe… Hát nekem ne mondd, hogy az nem lenne jobb!
Etus (rezzenéstelenül): Biztosan jobb volna.
Viárgh (megállás nélkül folytatva): Hát van neked fogalmad arról, hogy micsoda kárt okozhat, hogy állandóan a szennyezett levegőt szívják?
Etus (rendíthetetlen nyugalommal, egykedvűen): Nincs.
Virágh: Asztma, hurutos megbetegedések, gége-, meg tüdőrák. Hát hogy lehetsz olyan felelőtlen, hogy ezzel nem is foglalkozol? Meg hogy lehetnek olyan felelőtlenek az emberek, hogy inkább autóban ülnek, ahelyett hogy mozognának a friss levegőn???
Etus (nagyon nyugodtan): Nem tudom.
Virágh: Etus, te hoztál virágot? (Elmosolyodik, széles, bárgyú vigyorral.) Virágot a Virághnak? De kedves vagy…
Etus: Kedves vagyok, az biztos. Nagyon kedves. De a virágot nem neked hoztam.
Virágh (felcsattan): Akkor kinek? Csak nem annak a Károlynak? Jön ő is? Nem is tudtam! Vagy a drága családodnak, akik sosem dugják ide a képüket – csak akkor jelentkeznek, ha netán a segítségedre van szükségük? Netán Benőjenőpinyó bácsinak? Még neki is jut egy szál szép gerbera? Csak nekem nem?
Etus: Igen, Virágh, mindenkinek jut. Gerbera. Azért van nálam három szál krizantém, hogy a felsoroltaknak egyet-egyet odaajándékozzak. Biztosan nagy hasznát veszik, (nagyon hamiskásan) így halottak napjának délutánján.
Virágh: Te, Etus! Ma van halottak napja?
Etus: Ma, Virágh.
Virágh: Akkor ezért van annyi autó az utakon?
Etus: Ezért. Legalábbis, azt gondolom. De lehet, hogy mindannyian most tértek vissza a hegyekből. Tudod, a jó levegőről…
Virágh: Etus, nekem ez teljesen kiment a fejemből.
Etus: Látom.
Virágh: Akkor most mi nem vacsorázni megyünk?
Etus: Azt nem tudom, hogy te hová mész, de én a temetőbe. És tudtommal te ajánlkoztál tegnap este, hogy kiviszel oda.
Virágh (teljesen megenyhülve): Tényleg. … (Megint felcsattan.) De hát én nem hoztam semmit. Se virágot. Se gyertyát. És farkaséhes vagyok!
Etus: Ennivalóval nem szolgálhatok, s szerintem nem sok kisvendéglő tart msot nyitva. Viszont gyertya van nálam elég. Meg gyufa is. Virágot pedig vehetsz a temetők bejáratánál. (Nagyon viccesen mosolyogva.) Már ha nem vagy elég Virágh temagad…
Szomorúan vidám zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése