A szerző megjegyzése: Ilyen az, amikor sehogy sem jön az ihlet. Olyan, amilyen, de a Mester szellemi örökének jegyében: sika, kasza, léc.
Másnap reggel. Lépcsőház, földszint, kutyaól előtti terület.
Taki egy kisebb szőnyeget visz a vállán, Kutya épp lép ki a közös helyiségből.
Kutya (kedélyesen): Jó reggelt, Takikám! Csak nem vadászni indulsz? Vagy tán már lőttél is valami vadat? Esetleg a jó mérnök úr fogott puskát?
Taki (kedélyesen): Meghiszem azt! Nálunk már korán reggel fegyvert ragadott Lenke és lekényszerített szőnyeget prákkerezni. Új év, régi feladat. Hetekig halogattam, hátha havazik egy kicsit. Tudod, a friss hóban a legjobb alaposan átsikálni ezeket a fííínom holmikat, de most már nem várhatok. Elfogyott a türelem. No nem az enyém, a Lenkéé. Az enyém végtelen. Különösen, ha kárpittisztításról van szó.
Kutya (kedélyesen): Értelek én, Takikám, nem a mi derekunknak való már az ilyen foglalatosság. (Megkomolyodva, bölcsen.) De, jó, hogy említed a hó hiányát. Bizony mondom, utoljára ’52-ben volt ilyen enyhe telünk. (Sokatmondóan.) No persze, akkor más idők jártak, mint mostanság.
Taki: Ami engem illet, én nem hiányolom a cudar fagyokat. Így könnyebben halad a városban a forgalom, s egy taxisnak az a legfőbb.
Kutya: Hát igen, a forgalom is fontos szempont.
De a világ rendje mégiscsak úgy kívánná, hogy télen hideg legyen, nyáron meg meleg. Az az én meglátásom, hogy a strandpapucsnak és a hócsizmának is megvan a maga ideje, épp úgy, mint a viharkabátnak. S nem jó, hogyha keverednek a szezonok, meg a fazonok.
Taki: Pedig hozzászokhatsz: most ilyen bolond világot élünk. Egyik nap ezt hallani, a másik nap meg az ellenkezőjét. Az ember csak kapkodja a fejét és már abban sem biztos, ami megtörtént. Nem csoda, ha ilyenkor az időjárás is össze-vissza alakul.
Kutya: Meglehet, igazad van. Az ilyen időkre mondtuk régen a szííínházban, hogy a súgó játssza a darabot.
Taki: Hát én nem igazán értek hozzá, hónapok óta nem voltunk már Lenkével színházban sem, de szerintem az nem baj, ha a súgó segít. Feltéve, hogy tudja a szöveget…
Kutya (felemeli a mutatóujját): … és ha meghallja a szavát a szííínész!
Taki: Gondolom, egy sokszereplős darabban senki nem szereti, ha valaki teljesen átveszi az irányítást.
Kutya (még mindig nagyon bölcsen): De azért hidd el egy ilyen vén rókának, mint amilyen én vagyok, hogy az igazán pompás előadásokat mindig egyvalaki viszi a hátán, a többiek pedig jó érzékkel aládolgoznak. … Node jócskán eltávolodtunk a meteorológiától – hiába, attól, hogy nem járok be nap mint nap a kulisszák mögé, szinte minden gondolatom ekörül forog. (Rötyögősen.) Meg a csíínos asszonyok körül.
Taki (vidáman): Na, ez viszont már számomra teljesen idegen terep. Adna nekem az én drága nejem, ha meghallaná, hogy ilyenekről diskurálunk a délelőtt közepén.
Kutya (hamiskásan, katonásdit játszva kihúzza magát, tiszteleg): Értettem, az otthoni béke érdekében nem folytatom. Kívánok neked balesetmentes közlekedést az új évben is. Aztán el ne akadj nekem az első kisebb hóesésben!
Taki (nagyon vidáman, fölényesen is kicsit): Az nem fordulhat elő! Május közepéig szigorúan téligumival járok, s tavaszig van a poggyásztartómban hólánc, lapát, egy fél zsák homok és Lenke mnden reggel készít nekem egy termosz forró teát.
Kutya (rötyögősen): De fogadok, rum nem jut a teába, pedig az csak úgy életmentő!
Nagyon vidám klimpírozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése