Dénes áll a háza mellett, az erdő közepén. Megérkezik a Lada Niva, kiszáll belőle János. Kezet nem fogva üdvözlik egymást és kezdődik a beszélgetés. A beszélgetés során sétálgatnak lassan.
Dénes: Ááá, kit látnak szemeim. Erre, ahol a madár sem jár.
János: Szervusz, Dénes. Végre kiszabadultam egy kicsit a friss levegőre.
Dénes (hamiskásan): Végre bizony. Eddig nem nagyon zörgetted errefelé az avart… A karácsonyfa-szállítás óta színedet nem láttam. Biztos a helyes kis asszonykád foglal le. (Még hamiskásabban.) Legalábbis remélem.
János (gondterhelten): Sajnos tévedsz.
Dénes: Nocsak, valami baj van?
János: Baj nincs, de kisebb félreértések, nézetkülönbségek előfordulnak.
Dénes: A nézetkülönbség nem baj. Csak nagyobb galiba ne legyen. Ha rám hallgatsz, megbecsülöd magad, meg a szerencsédet. Van egy sugárzóan szép feleséged. Örülj neki! Nézz rám, nem jó egyedül megöregedni.
János: Igyekszem, nyugodj meg. De nemcsak rajtam múlik.
Dénes: Kettőn áll a vásár, tudom én jól. De ha az egyik nagyon el akar valamit adni, vagy a másik nagyon akar valamit venni, akkor… (Hamiskásan, megint nagyon.) Akkor enged… Én már csak tudom. Nézz oda, ott van az a tisztás: már nagyon korhadt volt az a kis populáció, hát nem bántam, ha szinte tűzifa áráért vitte el egy szerencsétlen, nyolcgyerekes apuka. Mondtam neki, hogyha kifizeti a piaci ár felét, meg gondoskodik a szállításról, akkor az övé. Ha ő nem viszi, hát nekünk kellett volna saját költségen elszállítanunk. Minden percben rádőlhetett volna az egyik a házamra.
János: Helyesen tetted.
Dénes: Remélem is. Gondoltam, majd csak csurran-cseppen egy kis jutalék. (Csak úgy a szeme sarkából.) Egy ilyen szegény kis nyugdíjasnak minden fillér jól jön.
János (kedvesen, mintha igent mondana): Meglátom, mit tehetek. (Borúsabban.) Bár az az igazság, hogy nagyon nincs pénze az erdészetnek.
Dénes: Ez nem újdonság. Nekem sincs. Alig emlékszem olyan időre, amikor igazából jól éltünk. Én is, meg az erdészet is. Én nem tudom, hány lyuk van azon a nadrágszíjon, de lassan már nincs is szíjra szükség. Olyan szegények leszünk, hogy már az erdésznadrág is leszakad rólam. (Egykedvűen megvonja a vállát.) Majd nyáron járok gatyában. Van egy szép zöld klottgatyám, még a frontról hoztam haza. Fel se tűnik, hogy nem erdészeti szerelés. Este kimosom, reggel felveszem. Csak a téli hónapokban leszek gondban.
János: Azért annyira még nem rossz a helyzet. Örüljünk annak, aminek lehet. Például a hóeltakarítás, meg a téli etetés nem növeli a költségeinket. Az is valami.
Dénes: Ez igaz. De tavasszal meg fogunk bolondulni a sok bogártól. Ha ezek a lárvák ilyen szerencsésen átvészelik a telet, hát mind kikelnek. A sok szúnyogtól, meg csíbortól a legelszántabb turista is el fog menekülni. Ha meg nincs turista, nincs bevétel se, ugyebár.
János: Majd csak lesz valahogy. Az is lehet, hogy még csak most jön a tél java.
Ernő: Hát olyat is láttunk már. Meg olyat is, hogy az enyhe tél után májusban fagyott ki minden. (Szeme sarkából.) Nem tudom, mit tesz a drágalátos főmérnök úr, ha az összes facsemete kipusztul a nyári mínuszokban. (Kicsit szemtelenül.) Különösen, ha akkorra még a biztos családi hátteret is elveszíti maga mögül.
Zaklatott klimpírozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése