És még mindig szerda este van, ez egy különösen hosszú szerda este.
Presszó, záróra közeli állapot.
Alma a pultban poharat törölget, Laci ácsorog, Rezső a placcon lejt.
Alma: Lacííí, úgy sincs senki, ugye elmehetek? Lenne egy kis elintézni valóm.
Laci: Természetesen, ezt a forgalmat Rezsővel már lezavarjuk.
És mi az a kis dolog? János?
A: Bár semmi közöd hozzá, de igen, János. Megint nehéz időket élünk, mindketten hibáztunk, de eldöntöttem, megteszem én az első lépést. Ha elengedsz.
L: Hát mernék én a boldogságod útjába állni?
Rezső: Jól hallom, főnököm? A boldogság a téma?
L: Nem éppen téma, de mit akar mondani?
R: Téma, nem téma, kapóra jött ez nekem, hogy kifejtsem a magam boldogság-koncepcióját, ami Bertrand Russel nyomvizén evez.
L: Mi van???
(Ekkor beólálkodik Taki és a takarásban a pult végéhez áll, onnan hallgatja a társalgást)
R: Russel azt mondja, a maga ékes francia nyelvén, amit most engedelmükkel ékes magyar nyelven interpretálnék, hogy a világban mérhetetlen boldogtalanság van, aminek oka egyrészt a társadalmi rendszer, másrészt az ember pszichéje. (Egyre jobban belelendülve)
És az ember pszichéje szintén a társadalmi rendszer eredménye.
Az ember tehát nem tehet mást, mint hogy megpróbálja megváltoztatni a társadalmi rendszert és így mindkét irányból közelebb kerüljön a boldogsághoz. (Diadalmasan néz körül)
L: Hát ez nekem ilyen késő este már sok. Magának a fejére esett egy lexikon? Egyáltalán mit akar?
R: Nos, hogy a főnök úr is értse, arra gondoltam, hogy ha már ez a Kázmér úgyis beteg és én végzem mindkettőnk munkáját, igazán megkaphatnám az ő bérét is.
Ezzel változtatni tudnék a rám ható, megjegyzem mélységesen igazságtalan társadalmi renden, ettől a pszichém is felszabadulna és kétszeresen boldog ember lennék. Márpedig a főnök úr is jobban járna egy boldog munkatárssal, mint egy letargikussal. Na???
L: (Lakonikusan) Hát maga nem normális, Rezső.
A: Hagyd, Laci! Én ugyanis inkább Plótinosz boldogságfelfogását támogatom, ami szerint a bölcs embernek nincs szüksége senkire és semmire a boldogsághoz önmagán kívül.
Hogy maga is értse, kedves Rezső, a bölcs embernek dupla fizetésre sincs szüksége a boldogsághoz. Na, erre mit mond?
R: Almuska, drága, nehogy azt higgye, hogy nekünk, Russellel ez nem jutott eszünkbe.
Mi erről azt gondoljuk, hogy a bölcs ember, mivel bölcsességében megértette, hogy nincsen miért élnie, annyira büszkévé teszi ez őt az önnön boldogtalanságában, hogy azt a kívülálló, tévesen, boldogságnak nézheti.
L: Na ebből elég legyen! A kettes fizet, azonnal takarodjon innen az összes filozófusával együtt, mert nemhogy dupla fizetést nem kap, de a rendes fizetése felét is levonom kulturális környezetszennyezés címén!
R: A kettes fizet? Érdekes, nem is hallottam, hogy szólt volna.
A: Mert nem is szólt, csak akkorát koppant a feje az asztalon, hogy ide hallottam, még egy sörösüveget is levert.
(Rezső hátrafordul és valóban ott egy asztalra borult ember, az asztalon vagy 10 sörösüveg)
R: Tényleg, az úr fizet, vihetek egy vödör vizet? Na nem a bendőbe, hanem a fejére.
(Összeráncolja a homlokát)
Vajon attól boldogabb lenne?
Hm, elég, ha én boldogabb leszek, ha már más boldogságra nemigen számíthatok.
(Elmegy)
Taki: Jó estét a hölgynek és az úrnak! Nagyon szórakoztató beszélgetés volt. A másik (a homloka előtt lengeti a kezét) nincs itt?
L. Jó estét, Pista bácsi. Nincs, egy hülye is elég, pláne, ha bölcselkedik is.
A: (Lelkendezve) Nagyapó! Hát te?
T: Itt volt fuvarom a szomszéd utcában és gondoltam, benézek, hátha egy szép, ifjú hölgyet vihetek haza. Hagy irígykedjenek a kollégák.
A: Mehetünk, éppen most kéredzkedtem el Lacitól. De nem baj, ha előtte még beugrunk valahova egy percre?
T: Dehogy baj, menjünk.
A: Átöltözöm.
T: És hogy megy a bolt, Lacikám?
L: Látja, Pista bácsi, sehogy. Betett nekünk ez a dohánytilalom.
T: (Vidáman) Tényleg, valami furcsa volt, amikor bejöttem és most jövök rá, hogy az, hogy nincs füst. Hiába, a tranzisztorok már nem pörögnek olyan gyorsan.
A: (Előjön) Igen, a hajamat sem kell minden este megmosni, a tüdőnk is tisztább, én is nagyon élvezem.
L: És a gyomrunk is üresebb.
T: És az is tiszta egészség!
(Mennek kifelé Almával, miközben ahogy a kamera svenkel, látjuk Rezsőt, ahogy a teljesen részeg, reménytelenül néző vendégnek magyaráz)
R: Drága uram, Kant szerint a természet első célja az ember boldogsága…
Nincs klimpírozás, mert megyünk át a következő jelenetbe.
Presszó, záróra közeli állapot.
Alma a pultban poharat törölget, Laci ácsorog, Rezső a placcon lejt.
Alma: Lacííí, úgy sincs senki, ugye elmehetek? Lenne egy kis elintézni valóm.
Laci: Természetesen, ezt a forgalmat Rezsővel már lezavarjuk.
És mi az a kis dolog? János?
A: Bár semmi közöd hozzá, de igen, János. Megint nehéz időket élünk, mindketten hibáztunk, de eldöntöttem, megteszem én az első lépést. Ha elengedsz.
L: Hát mernék én a boldogságod útjába állni?
L: Nem éppen téma, de mit akar mondani?
R: Téma, nem téma, kapóra jött ez nekem, hogy kifejtsem a magam boldogság-koncepcióját, ami Bertrand Russel nyomvizén evez.
L: Mi van???
(Ekkor beólálkodik Taki és a takarásban a pult végéhez áll, onnan hallgatja a társalgást)
R: Russel azt mondja, a maga ékes francia nyelvén, amit most engedelmükkel ékes magyar nyelven interpretálnék, hogy a világban mérhetetlen boldogtalanság van, aminek oka egyrészt a társadalmi rendszer, másrészt az ember pszichéje. (Egyre jobban belelendülve)
És az ember pszichéje szintén a társadalmi rendszer eredménye.
Az ember tehát nem tehet mást, mint hogy megpróbálja megváltoztatni a társadalmi rendszert és így mindkét irányból közelebb kerüljön a boldogsághoz. (Diadalmasan néz körül)
L: Hát ez nekem ilyen késő este már sok. Magának a fejére esett egy lexikon? Egyáltalán mit akar?
R: Nos, hogy a főnök úr is értse, arra gondoltam, hogy ha már ez a Kázmér úgyis beteg és én végzem mindkettőnk munkáját, igazán megkaphatnám az ő bérét is.
Ezzel változtatni tudnék a rám ható, megjegyzem mélységesen igazságtalan társadalmi renden, ettől a pszichém is felszabadulna és kétszeresen boldog ember lennék. Márpedig a főnök úr is jobban járna egy boldog munkatárssal, mint egy letargikussal. Na???
L: (Lakonikusan) Hát maga nem normális, Rezső.
A: Hagyd, Laci! Én ugyanis inkább Plótinosz boldogságfelfogását támogatom, ami szerint a bölcs embernek nincs szüksége senkire és semmire a boldogsághoz önmagán kívül.
Hogy maga is értse, kedves Rezső, a bölcs embernek dupla fizetésre sincs szüksége a boldogsághoz. Na, erre mit mond?
R: Almuska, drága, nehogy azt higgye, hogy nekünk, Russellel ez nem jutott eszünkbe.
Mi erről azt gondoljuk, hogy a bölcs ember, mivel bölcsességében megértette, hogy nincsen miért élnie, annyira büszkévé teszi ez őt az önnön boldogtalanságában, hogy azt a kívülálló, tévesen, boldogságnak nézheti.
L: Na ebből elég legyen! A kettes fizet, azonnal takarodjon innen az összes filozófusával együtt, mert nemhogy dupla fizetést nem kap, de a rendes fizetése felét is levonom kulturális környezetszennyezés címén!
R: A kettes fizet? Érdekes, nem is hallottam, hogy szólt volna.
A: Mert nem is szólt, csak akkorát koppant a feje az asztalon, hogy ide hallottam, még egy sörösüveget is levert.
(Rezső hátrafordul és valóban ott egy asztalra borult ember, az asztalon vagy 10 sörösüveg)
R: Tényleg, az úr fizet, vihetek egy vödör vizet? Na nem a bendőbe, hanem a fejére.
(Összeráncolja a homlokát)
Vajon attól boldogabb lenne?
Hm, elég, ha én boldogabb leszek, ha már más boldogságra nemigen számíthatok.
(Elmegy)
Taki: Jó estét a hölgynek és az úrnak! Nagyon szórakoztató beszélgetés volt. A másik (a homloka előtt lengeti a kezét) nincs itt?
L. Jó estét, Pista bácsi. Nincs, egy hülye is elég, pláne, ha bölcselkedik is.
A: (Lelkendezve) Nagyapó! Hát te?
T: Itt volt fuvarom a szomszéd utcában és gondoltam, benézek, hátha egy szép, ifjú hölgyet vihetek haza. Hagy irígykedjenek a kollégák.
A: Mehetünk, éppen most kéredzkedtem el Lacitól. De nem baj, ha előtte még beugrunk valahova egy percre?
T: Dehogy baj, menjünk.
A: Átöltözöm.
T: És hogy megy a bolt, Lacikám?
L: Látja, Pista bácsi, sehogy. Betett nekünk ez a dohánytilalom.
T: (Vidáman) Tényleg, valami furcsa volt, amikor bejöttem és most jövök rá, hogy az, hogy nincs füst. Hiába, a tranzisztorok már nem pörögnek olyan gyorsan.
A: (Előjön) Igen, a hajamat sem kell minden este megmosni, a tüdőnk is tisztább, én is nagyon élvezem.
L: És a gyomrunk is üresebb.
T: És az is tiszta egészség!
(Mennek kifelé Almával, miközben ahogy a kamera svenkel, látjuk Rezsőt, ahogy a teljesen részeg, reménytelenül néző vendégnek magyaráz)
R: Drága uram, Kant szerint a természet első célja az ember boldogsága…
Nincs klimpírozás, mert megyünk át a következő jelenetbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése