Végre csütörtök reggel lett, a Takács lakásban vagyunk. Lenke a karácsonyfát szedi le.
Taki: Miért kell máris leszedni azt a fát? Olyan szép volt esténként a gyertya fényénél üldögélni és nem foglalkozni sem árfolyammal, sem végtörlesztéssel, sem a napi gondokkal.
Lenke: Ne aprehendálj, öreg, te hoztad ezt a vacak fát, amit már január közepén le kell szedni, mert pereg!
T: Már elnézést kérek, de a fát ugyan én hoztam de az a fa engem szépen összekötözve a kisbolt raktárában várt. Tehát a fát ugyan én hoztam, de te vetted.
L: Mit számít az már?! Különben is, halkabban, az a szegény lány egész éjjel zokogott, csak hajnalban sírta álomba magát, legalább most hagyjuk aludni!
Egyébként sem mondtad, hogy mi történt? Nekem az oldalamat fúrja ki a kíváncsiság, te meg nem mondasz soha semmit.
T: Aki kíváncsi, hamar megöregszik, pardon… De én sem tudok semmit, én nem voltam ott. Vagyis ott voltam, csak nem pont ott. Én a kocsiban ültem, na, annyit tudok, mint te.
L: Hát, bármi is történt, az biztos csúnya dolog volt. Alma erős lány, nem szokott ok nélkül hisztizni.
T: Azért ne prejudikáljunk, majd megtudjuk, idejében.
L: Öreg, te nagyon átvetted a politikusok szóhasználatát, csak tudnám, hol tanulod, amikor ki se nyitjuk a tévét.
Közben a porszívót szedi elő, azzal bajlódik.
Taki az étkezőben molyol, amikor elé áll Lenke.
L: Hát ez kész!
T: (Vidáman) Kész? Pompás! Akkor viszem is a fát Kutyának.
L: A porszívó kész, nem a fa!
T: A porszívó persze, hogy kész, már készen vettük.
L: És most készen dobhatjuk ki. Nem szív, nem fúj, nem csinál semmit.
Hát én megőrülök! Nem elég a családi gond? Most miből veszünk új porszívót így, ünnepek után? Ehhh, csinálj vele, amit akarsz, de 2 perc múlva nem akarom itt látni!
Csengetnek.
Taki ajtót nyit, Feri az.
Feri: Szervusz Pista bácsi! (Bekiabál) Csókolom, Lenke néni!
T: Szervusz Ferikém, miben segíthetek?
F: (Hülyén gesztikulálva) Pista bácsi, szeretném kölcsön kérni a porszívót. Tudod, most szedjük le a karácsonyfát, de a miénkből kifogyott a porzsák, egyikünknek sem volt ideje vásárolni.
T: Odaadnám én szívesen, csak tudod, Ferikém, a miénk éppen most romlott el. Lenke vérnyomása az egekben, remélem, a doktorra azért nem lesz szükség. Úgyhogy sajnos nem tudok segíteni.
F: Azért megnézném én azt a porszívót, ha megengeded. Hátha sikerül megjavítani.
T: Azért nagyon hálás lennék.
(Odaadja a porszívót, Feri elmegy)
L: Na, mi van? Hol a porszívó?
T: Azt mondtad, 2 perc múlva nem akarod itt látni. Még le sem telt a 2 perc és már nem is látod itt.
L: Hát, én felrobbanok!
Vidám klimpírozás.
Lenke: Ne aprehendálj, öreg, te hoztad ezt a vacak fát, amit már január közepén le kell szedni, mert pereg!
T: Már elnézést kérek, de a fát ugyan én hoztam de az a fa engem szépen összekötözve a kisbolt raktárában várt. Tehát a fát ugyan én hoztam, de te vetted.
L: Mit számít az már?! Különben is, halkabban, az a szegény lány egész éjjel zokogott, csak hajnalban sírta álomba magát, legalább most hagyjuk aludni!
Egyébként sem mondtad, hogy mi történt? Nekem az oldalamat fúrja ki a kíváncsiság, te meg nem mondasz soha semmit.
T: Aki kíváncsi, hamar megöregszik, pardon… De én sem tudok semmit, én nem voltam ott. Vagyis ott voltam, csak nem pont ott. Én a kocsiban ültem, na, annyit tudok, mint te.
L: Hát, bármi is történt, az biztos csúnya dolog volt. Alma erős lány, nem szokott ok nélkül hisztizni.
T: Azért ne prejudikáljunk, majd megtudjuk, idejében.
L: Öreg, te nagyon átvetted a politikusok szóhasználatát, csak tudnám, hol tanulod, amikor ki se nyitjuk a tévét.
Közben a porszívót szedi elő, azzal bajlódik.
Taki az étkezőben molyol, amikor elé áll Lenke.
L: Hát ez kész!
T: (Vidáman) Kész? Pompás! Akkor viszem is a fát Kutyának.
L: A porszívó kész, nem a fa!
T: A porszívó persze, hogy kész, már készen vettük.
L: És most készen dobhatjuk ki. Nem szív, nem fúj, nem csinál semmit.
Hát én megőrülök! Nem elég a családi gond? Most miből veszünk új porszívót így, ünnepek után? Ehhh, csinálj vele, amit akarsz, de 2 perc múlva nem akarom itt látni!
Csengetnek.
Taki ajtót nyit, Feri az.
Feri: Szervusz Pista bácsi! (Bekiabál) Csókolom, Lenke néni!
T: Szervusz Ferikém, miben segíthetek?
F: (Hülyén gesztikulálva) Pista bácsi, szeretném kölcsön kérni a porszívót. Tudod, most szedjük le a karácsonyfát, de a miénkből kifogyott a porzsák, egyikünknek sem volt ideje vásárolni.
T: Odaadnám én szívesen, csak tudod, Ferikém, a miénk éppen most romlott el. Lenke vérnyomása az egekben, remélem, a doktorra azért nem lesz szükség. Úgyhogy sajnos nem tudok segíteni.
F: Azért megnézném én azt a porszívót, ha megengeded. Hátha sikerül megjavítani.
T: Azért nagyon hálás lennék.
(Odaadja a porszívót, Feri elmegy)
L: Na, mi van? Hol a porszívó?
T: Azt mondtad, 2 perc múlva nem akarod itt látni. Még le sem telt a 2 perc és már nem is látod itt.
L: Hát, én felrobbanok!
Vidám klimpírozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése