Kutyaól.
Kutya és Sümi ülnek az asztalnál, teáznak.
Sümi: Miért vezényteltél le ide hajnalok hajnalán, te Kutya? Mert téá otthon is van, sőt, ott még egy kis rum is akad bele!
Kutya: Tyuhújjj, rum itt is akad, művészem! (Elővesz egy üveget és löttyint a bögrékbe) Különben azért hívtalak, invitáltalak, kértelek szépen, mert nekem egy kis dolgom lesz és valakinek vigyáznia kell a közös helyiségre, elvégre hivatali óra van.
 |
| A kép forrása: http://www.cartoonstock.com/directory/d/discard.asp |
K: Ugyan, művészem, hova gondolsz! A lakók leszedik a karácsonyfáikat, nekem pedig koordinálnom kell a fák elhelyezését. Nem szeretném, ha nálunk is, mint más házakban az lenne a szokás, hogy össze-vissza, rendezetlenül dobálják ki a lakások kiérdemesült díszeit. Ennél azok a szegény fák és mi magunk is jobbat érdemlünk.
S: Értem. És mi lesz ezekkel a fákkal a te „koordinálásod” mellett? Mennek a kukába?
K: Nem. Tudod, Oszkár, laknak itt, a kiserdőben hajléktalanok, ők nagyon örülnek a tüzelnivalónak. Érte jönnek kiskocsival és elviszik. Így mindenki jól jár, nálunk sem telik a kuka, fizetnünk sem kell, hogy valaki elvigye és ők is tüzelőhöz jutnak.
S: Szép gondolat. Én ugyan évek óta műfenyővel ünneplek, de jövőre talán veszek egy kis fát, hogy segítsek ezeknek a szegény embereknek.
K: Hmmm, a műfenyő. Igen, divatos mostanában, szemét sem marad utána, de én úgy vagyok vele, hogy nekem a karácsonyhoz hozzátartozik az a fííínom gyantaillat, ami ha Mimike vaníliás kalácsának illatával keveredik, valami fennséges!
Meg hát, tudod, a műfenyő, az olyan valami lehet, mint a guminő, ha érted, mire gondolok.
Szép is, jó is, csak mégsem olyan…
S: Tényleg, az operában mindig 8 méteres karácsonyfánk volt. Ott állt az előcsarnokban, szépen feldíszítve, a karénekesek egymásnak bakot tartva lopkodták le róla a szaloncukrot.
És ha bejött egy-egy magánénekes, mint például szerény személyem, készséggel átadták a zsákmányt. Mi meg cserében nem szóltunk az ügyelőnek.
K: Tudom, művészem, én ne tudnám, hajaj!
A ti fátokat is én rendeltem minden évben Mátranovákról, a miénkkel együtt.
És azt hiszed, hogy egy főügyelő nem volt azzal tisztában, hogy hova tűntek el a szaloncukrok, szépen visszacsomagolva a sztaniolt, mintha még benne lenne az édesség?
Dehogynem! Az igazgató az egyik évben csak 5 kiló szaloncukrot engedélyezett, de én megbeszéltem a szállítóval, hogy a szokásos 10 kilót hozza, mert tudtam, hogy a stúdiósok, segédszínészek milyen szegényesen élnek, hogy az a pár kiló szaloncukor sok családba viszi el a karácsony békéjét. (Elmereng)
Tudod, mi volt a kedvenc viccem?
S: Na, mi?
K: A legmagasabbra akasztott szaloncukrot kibontottam és beletettem egy kis cetlit azzal, hogy „Azonnal jelentkezzen ezzel a papírral Hegyi főügyelőnél”.
S: És?
K: És jelentkezett a berezelt kolléga, én meg meghívtam egy pofa sörre a Balettcipőbe. Vagy kettőre, hihihí! És megkapta a „Színház legakrobatikusabb dolgozója” vándordíjat.
S: Jó móka!
Belép Pongrác.
Pongrác: Tiszteletem az uraknak!
K: Jó napot Pongrác úr! Mi járatban?
P: Kutya úr, nagy kérésem lenne. Lefagyott a számítógépem, már hívtam a szerelőt, de nagyon fontos lenne, hogy megnézzem az emailjeimet. Ha jól értesültem, önöknél van internet. Megengedik, hogy használjam?
K: Természetesen, Pongrác úr. Használja egészséggel!
Pongrác odaül a géphez, vaktában 10 ujjal gépel, közben beszél.
P: Kutya úr! Nem gondolja, hogy egy ilyen nívós háznak szüksége lenne saját honlapra?
K: Eddig nem gondoltam rá, uram, már csak azért sem, mert fogalmam sincs, mi az a honlap. Az valami hazafias dolog? Mert nem szeretném a munkámat a politikával beszennyezni.
P: Neeem. Az egy olyan internetes lap, amin a ház minden adata hozzáférhető. A lakók a problémáikat beírhatják, és Kutya úr is az aktuális híreket közzé teheti.
K: Hümmm, nem hangzik rosszul. És ezt a mi gépünkkel lehet?
P: Persze. Mindjárt feltelepítek rá egy Apache-szervert, egy php és egy MySQL-kezelőt és máris kész.
S: És te ehhez értesz?
P: (Lesajnálóan, flegmán) Ehhez ma már minden gyerek ért.
Taki: (Kiabál a lépcsőházból) Kutya! Itt a fa, hova tegyem?
K: Várj, Takikám, mindjárt megyek.
P: Hagyja csak Kutya úr, a honlap már úgyis kész, leszaladok azzal a fával én. (Kirohan)
Kutya és Sümi elképedten néznek utána.
Csúfondáros klimpírozás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése