A stúdió előtt vagyunk, Juli éppen érkezik, amikor az ott parkoló autójából kiszáll Hartai, a dán.
Hartai: Juli!
Juli: Te? Itt?
H: Igen, itt, mert napok óta nem tudlak elérni, hát gondoltam, személyesen mégsem tudod letagadtatni magad.
J: Nem, pedig szeretném. (Türelmetlenül) Mondd, mit akarsz, elkésem!
H: Nem beszélhetnénk ezt máshol? Igyunk meg egy kávét itt a sarkon.
J: Nem iszunk, mondom, hogy elkésem! Mondd már, hogy mit akarsz tőlem, aztán fejezzük be ezt a kínos beszélgetést!
H: Hát jó. (Nagyot sóhajt) Nézd, Juli! Én az egész életemet magányos farkasként éltem le. Tengerészként, akit minden kikötőben várt egy lány.
J: Na persze, egy „olyan” lány. Hát ebben rám ne számíts!
H: De éppen hogy nem ebben számítanék rád. Megállapodnék. Melletted.
J: Mellettem?
H: Melletted. Te ezt nem értheted, de a belőled áradó fenséges és békességes nyugalom engem is annyira megnyugtat, hogy végre feladnám a lázadó ifjúságot és révbe érnék.
Elképzelem, ahogy ülünk esténként a kandalló játszi fénye mellett, olvasgatunk, szép zenét hallgatunk és nem vagyunk kíváncsiak a forrongó világra. Én ezt szeretném és veled. Ne mondd, hogy téged ez nem vonz.
J: Nem vonz. Tamás, én szeretem a férjemet és a családomat. És te sem akarhatod ezt, mert a gyönyörű idillbe egyszer csak besétál Flóra lányom és kakaót kér. Akkor te kimész a konyhába és megcsinálod neki?
H: Hát, azt éppen nem, szerintem nálam nincs is otthon kakaó, de ha ezen múlik, szólok a bejárónőmnek, hogy vegyen.
J: Nem értesz te semmit. Értsd meg, ennek a kapcsolatnak nincs jövője és éppenséggel múltja se sok. Szép volt, jó volt, de fejezzük be egyszer s mindenkorra. És ha nem haragszol, most vár a munka.
H: Kár, de így gondolod, elfogadom. Azért most veled tartok, beszédem van Gáborral.
(Bemennek a kapun)
Helyszínt váltunk, a stúdióban Fruzsi éppen egy vendég haját tépi, GG pedig pont kilép a műterme ajtaján egy idősebb hölgy kíséretében.
GG: Drága asszonyom, biztosíthatom, hogy máximálissan meg lesz elégedve. Ez a black and white fotográfia olyan színekben tünteti majd fel önt, amiről korábban nem is álmodott.
Nő: Úgy hallottam, hogy a fekete slankít, ugye ez a képen is látszani fog?
GG: Asszonyom, nem fog csalódni, erre a Gábor-fotográfia évtizedes référénciái a biztosíték.
(GG kezet csókol, felsegíti a nő kabátját és kikíséri)
Fruzsi: Te Gábor! Ez a Black and White nem egy whiskey véletlenül?
GG: Véletlenül az. Is, bárgyú léányom, az is. És egy fototechnikai eljárás is, amit most sikerrel hozok vissza a köztudatba.
F: Én valamit nem értek, arkangyal.
GG: Csak egy valamit? Meglepsz, Fruzsi, ugyanakkor irigyellek is.
F: Ha jól tudom, a színes fényképezés mérföldkő volt, akkor mi értelme visszahozni egy elavult technikát? Ez olyan, mint ha én a számmal fújnám a lakkot a vendég hajára.
GG: Nem érted te ezt, oktondi gyermekem. A fekete-fehér képnek egészen más a hangulata, mint a színesnek. Nézd, megmutatom.
(Elkezdi nyomkodni a fényképező gépét, Fruzsinak mutatva, közben belép Juli és Hartai)
GG: Nem mutatom meg! Eltűnt!
J: Eltűnt? Mi tűnt el?
H: Kézcsókom a hölgyeknek, tiszteletem, Gábor úr. Tényleg, mi tűnt el?
GG: (Köszönni is elfelejt, teljes extázisban hadonászik) A fántásztikus fotóim, amiket az imént készítettem!
J: (Megvetően húzza el a száját) Na, add ide azt a gépet!
H: Pedig pont azt akartam elújságolni, Gábor úr, hogy egy sor megrendelést szereztem az új projektjét illetően, most akartam az időpontokat egyeztetni, de ez a málőr alapjában veszélyezteti a vállalkozás sikerét.
GG: Málőr? Ez nem málőr, hanem vis maior, kedves Tamás! Biztosíthatom, hogy ilyen velem még nem fordult elő és nem is fog többet. Azonnal visszaviszem ezt a kamerát és kicseréltetem, a kiesett pénzt pedig kíméletlenül behajtom a kereskedőn. Egy Gábor Gáborral senki sem babrálhat ki! Nézzenek oda. (Előhúz egy cigarettát és idegesen rágcsálni kezdi)
F: (Gúnyosan) Még hogy sosem fordult elő? Neked, arkangyal, állandóan problémáid vannak a modern technikával. Hol egy videofelvételed veszik el, hol a nagydíjas fotóid. Maradnod kellett volna az ezüst lemeznél, azt akkor találták ki, amikor még te is fiatal voltál.
J: Tessék, itt van. (Visszaadja a kamerát)
GG: És tessék, itt van!!! Látod Fruzsi? Látja, Tamás? Itt van, én megmondtam. De hol volt eddig?
J: (Flegmán) Csináltál egy új mappát a legújabb csodaképeidnek.
GG: (Bizonytalanul) Csináltam?
J: De a lejátszás menüben már elfelejtetted beállítani, hogy azt a mappát is mutassa, ezért nem látszott a művészeted.
GG: Elfelejtettem? (A homlokára koppint) Na, nézd csak, hát nem elfelejtettem? Kedves Tamás, láthatja, hogy semmi jóvátehetetlen nem történt, csak egy kis feledékenység. De egy Gábor Gábor mindig úrrá lesz a problémákon. Na, menjünk, egyeztessük azokat az időpontokat.
(Betereli Hartait a műterembe, közben a válla fölött hátrasúgja Julinak)
Szívem egyetlen királynője, ezt a mappa dolgot még átvesszük.
Csúfondáros klimpírozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése