Mágenheim lakás.
Julcsi van otthon, éppen teát visz be egy kancsóban, amikor kulcs matat a zárban, majd csengetnek.
Kinyitja az ajtót. Etus az.
J: Tyúkanyó! Szia! Hát te?
E: Csibe! Szia! Hát te? Nem dolgozol?
J: Nem, szabadságot vettem ki, mert Flóra beteg, az ősök meg roppant elfoglaltak.
E: (A Julcsi kezében lévő teáskannára pillant) Jé, teát is kapok?
J: Ja, ez? Ezt Flórának főztem. Kérsz? Vagy egy kávét inkább?
E: Sietek, csak a kocsikulcsért ugrottam be, anyáddal megbeszéltem. Károly lenn vár a kapuban.
J: De kár! Pedig azt hittem, most végre beszélgethetünk egy jót. (Grimaszol) Sajnos sűrűsödnek a problémák.
E: Hát ha sűrűsödnek, akkor megiszom egy kávét veled és meghallgatom a sűrű problémákat, dióhéjban. De aztán tényleg rohanok, temetésre megyek.
J: Főzöm.
E: (Letelepszik a fotelbe) Közben mondd azt a sok nagy gondot!
J: Hát, először is, itthon megint nagyon feszült a helyzet. Én nem tudom, mi történt megint apa és anya között, de már inkább haza sem jövök, mert szinte szikrázik a feszültség. Szerintem Flóra is ebbe betegedett bele.
E: És mi a te személyes problémád, mert ha jól sejtem, az is van?
J: Van. Szakítottam Péterrel. De nem tudom, jól tettem-e?
E: Miért szakítottatok?
J: Vidéki munkája volt és egy hétig fel sem hívott, nem is keresett, Panni barátnőmnek viszont küldött egy szerelmes SMS-t. Ő persze azt állítja, nekem szánta, csak mellé tárcsázott.
E: (Lassan kevergeti a kávéját és nagyon bölcsen, derűsen mondja) A szüleid dolgáról tudok valamicskét, de nem hatalmaztak fel, hogy másnak is elmondjam. Legyen elég annyi, hogy semmi olyan nem történt, ami miatt aggódnod kellene. Egy ilyen hosszú házasságban elkerülhetetlenek a súrlódások, de a lényeg az, hogy szeretik egymást, titeket is szeretnek, talán még engem is szeretnek egy kicsit, meg fogják oldani, légy nyugodt. Flóra pedig nem a feszültségbe betegedett bele, akkor áramütés érte volna, hanem az influenza járványba.
(Julcsi elmosolyodik) Ami a te dolgodat illeti, bár tudod, hogy soha nem szólok bele a dolgaitokba, de most elmesélek valamit, amit még nem hallottál. Tudod, Csibe, a háború után nem volt könnyű az élet. Hatalmas felfordulás mindenhol, a frontról, vagy hadifogságból hazatértek a hozzátartozóikat keresték, de csak lebombázott házakat találtak, nem volt mit enni és sokszor nyom nélkül tűntek el emberek, akik csak hosszú évek múltán kerültek elő a málenykíj robotból, ha előkerültek egyáltalán.
J: Tényleg? Etus, erről eddig nem meséltél.
E: Ezeket az emlékeket az ember szívesebben temeti el magában.
De a lényeg az, hogy egy szép napon eltűnt a Szikszai, tudod, az anyukád édesapja.
Mi akkor még nem éltünk együtt, vártam a megbeszélt helyen, de nem jött. Vártam fél órát, csak nem jött, hát hazamentem, gondoltam, majd csak megkeres, de egy hétig nem jelentkezett. Nagyon pipa lettem, elmentem hát a házukba, de ott sem találtam senkit, nem tudtam, mi történhetett.
És akkoriban engem nagyon kerülgetett egy évfolyamtársam, hiszed, vagy sem, elég kapós lány voltam akkoriban.
J: (Nevet) Etus, te most is kapós vagy. Ha engem donganának úgy körül a lovagok, mint téged, nagyon boldog lennék.
E: (Nevet) Ugyan! Elég az hozzá, hogy ez a fiú váltig kapacitált, felejtsem el a Szikszait, talán hetedhét határon is túl jár, de én nem engedtem neki.
J: És?
E: És két hét múlva a Szikszai egyszer csak előkerült.
J: És hol volt?
E: Képzeld el, gyalog elment Pécsre ételért és hazahozott egy zsákban 4 szép tyúkot, egy bárányt, meg tojást, kolbászt, miegymást. Mint később kiderült a családi damaszt-abroszt adta el, hogy ezeket megvehesse, de hát nem volt közlekedés, kénytelen volt gyalog menni, meg szekerekre felkéredzkedni.
Az is kiderült, hogy hagyott egy levelet a házmesternél, hogy hova megy, de az a lüke valahova elkeverte, vagy oda sem akarta adni, így nem kaptam meg és már a legrosszabbra gondoltam.
J: És akkor én mit csináljak Péterrel?
E: Mondtam, hogy nem szólok bele, ez a ti dolgotok. De ha én akkor nem tartok ki a Szikszai mellett, akkor nem lesz ilyen szép családom. Apukád, anyukád, te, Flóra.
(Flóra sírós hangját halljuk a szobából)
Flóra: Julcsííí! Szomjas vagyóóók!
E: Látod? Na, én megyek is, köszönöm a kávét, a kocsit este hozom.
J: Tyúkanyó, veled mindig olyan jó beszélgetni, elgondolkodom majd azon, ami mondtál.
E: (Csúfondárosan) Az már a te bajod! Na, szia!
(Kivonul az ajtón. Julcsi kicsit ácsorog, majd nagyot sóhajt, felkapja a teáskannát és elindul Flóra szobája felé)
Melankolikus klimpírozás
Julcsi van otthon, éppen teát visz be egy kancsóban, amikor kulcs matat a zárban, majd csengetnek.
Kinyitja az ajtót. Etus az.
J: Tyúkanyó! Szia! Hát te?
E: Csibe! Szia! Hát te? Nem dolgozol?
J: Nem, szabadságot vettem ki, mert Flóra beteg, az ősök meg roppant elfoglaltak.
E: (A Julcsi kezében lévő teáskannára pillant) Jé, teát is kapok?
J: Ja, ez? Ezt Flórának főztem. Kérsz? Vagy egy kávét inkább?
E: Sietek, csak a kocsikulcsért ugrottam be, anyáddal megbeszéltem. Károly lenn vár a kapuban.
J: De kár! Pedig azt hittem, most végre beszélgethetünk egy jót. (Grimaszol) Sajnos sűrűsödnek a problémák.
E: Hát ha sűrűsödnek, akkor megiszom egy kávét veled és meghallgatom a sűrű problémákat, dióhéjban. De aztán tényleg rohanok, temetésre megyek.
J: Főzöm.
E: (Letelepszik a fotelbe) Közben mondd azt a sok nagy gondot!
J: Hát, először is, itthon megint nagyon feszült a helyzet. Én nem tudom, mi történt megint apa és anya között, de már inkább haza sem jövök, mert szinte szikrázik a feszültség. Szerintem Flóra is ebbe betegedett bele.
E: És mi a te személyes problémád, mert ha jól sejtem, az is van?
J: Van. Szakítottam Péterrel. De nem tudom, jól tettem-e?
E: Miért szakítottatok?
J: Vidéki munkája volt és egy hétig fel sem hívott, nem is keresett, Panni barátnőmnek viszont küldött egy szerelmes SMS-t. Ő persze azt állítja, nekem szánta, csak mellé tárcsázott.
E: (Lassan kevergeti a kávéját és nagyon bölcsen, derűsen mondja) A szüleid dolgáról tudok valamicskét, de nem hatalmaztak fel, hogy másnak is elmondjam. Legyen elég annyi, hogy semmi olyan nem történt, ami miatt aggódnod kellene. Egy ilyen hosszú házasságban elkerülhetetlenek a súrlódások, de a lényeg az, hogy szeretik egymást, titeket is szeretnek, talán még engem is szeretnek egy kicsit, meg fogják oldani, légy nyugodt. Flóra pedig nem a feszültségbe betegedett bele, akkor áramütés érte volna, hanem az influenza járványba.
(Julcsi elmosolyodik) Ami a te dolgodat illeti, bár tudod, hogy soha nem szólok bele a dolgaitokba, de most elmesélek valamit, amit még nem hallottál. Tudod, Csibe, a háború után nem volt könnyű az élet. Hatalmas felfordulás mindenhol, a frontról, vagy hadifogságból hazatértek a hozzátartozóikat keresték, de csak lebombázott házakat találtak, nem volt mit enni és sokszor nyom nélkül tűntek el emberek, akik csak hosszú évek múltán kerültek elő a málenykíj robotból, ha előkerültek egyáltalán.
J: Tényleg? Etus, erről eddig nem meséltél.
E: Ezeket az emlékeket az ember szívesebben temeti el magában.
De a lényeg az, hogy egy szép napon eltűnt a Szikszai, tudod, az anyukád édesapja.
Mi akkor még nem éltünk együtt, vártam a megbeszélt helyen, de nem jött. Vártam fél órát, csak nem jött, hát hazamentem, gondoltam, majd csak megkeres, de egy hétig nem jelentkezett. Nagyon pipa lettem, elmentem hát a házukba, de ott sem találtam senkit, nem tudtam, mi történhetett.
És akkoriban engem nagyon kerülgetett egy évfolyamtársam, hiszed, vagy sem, elég kapós lány voltam akkoriban.
J: (Nevet) Etus, te most is kapós vagy. Ha engem donganának úgy körül a lovagok, mint téged, nagyon boldog lennék.
E: (Nevet) Ugyan! Elég az hozzá, hogy ez a fiú váltig kapacitált, felejtsem el a Szikszait, talán hetedhét határon is túl jár, de én nem engedtem neki.
J: És?
E: És két hét múlva a Szikszai egyszer csak előkerült.
J: És hol volt?
E: Képzeld el, gyalog elment Pécsre ételért és hazahozott egy zsákban 4 szép tyúkot, egy bárányt, meg tojást, kolbászt, miegymást. Mint később kiderült a családi damaszt-abroszt adta el, hogy ezeket megvehesse, de hát nem volt közlekedés, kénytelen volt gyalog menni, meg szekerekre felkéredzkedni.
Az is kiderült, hogy hagyott egy levelet a házmesternél, hogy hova megy, de az a lüke valahova elkeverte, vagy oda sem akarta adni, így nem kaptam meg és már a legrosszabbra gondoltam.
J: És akkor én mit csináljak Péterrel?
E: Mondtam, hogy nem szólok bele, ez a ti dolgotok. De ha én akkor nem tartok ki a Szikszai mellett, akkor nem lesz ilyen szép családom. Apukád, anyukád, te, Flóra.
(Flóra sírós hangját halljuk a szobából)
Flóra: Julcsííí! Szomjas vagyóóók!
E: Látod? Na, én megyek is, köszönöm a kávét, a kocsit este hozom.
J: Tyúkanyó, veled mindig olyan jó beszélgetni, elgondolkodom majd azon, ami mondtál.
E: (Csúfondárosan) Az már a te bajod! Na, szia!
(Kivonul az ajtón. Julcsi kicsit ácsorog, majd nagyot sóhajt, felkapja a teáskannát és elindul Flóra szobája felé)
Melankolikus klimpírozás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése