Mentőszolgálat, Mágen és az Öreg sétálnak le egy lépcsőn lassan, közben beszélgetnek.
Mindketten szolgálati ruhában vannak, de úgy látszik, most éppen nincs riasztás.
Öreg: Te mit szólsz ezekhez a tüntetésekhez?
Mágen: Tudod, Öreg, hogy sosem politizálok. Nem érdekel és nem is értek hozzá.
Ö: De ott vagyunk mindegyiken, mert természetesen mi adjuk az orvosi ügyeletet. Hallod, mit mondanak, véleményed csak van?
M: Mi adjuk, persze, hogy mi adjuk. Ki más adhatná? Évike, aki most lett főorvos? Más meg…(Kis grimasz) És hallom, amit mondanak, de az egyik ezt mondja, a másik azt. Nekem kellene eldöntenem, kinek van igaza?
Ö: Dehogy. De itt élsz, ebben az országban, csak látod, hogy jó irányba mennek-e a dolgok?
M: Ugyan már, Öreg! Hát mentek ebben az országban valaha jó irányba a dolgok? De, tudod, nekem ez a hazám. Pár éve el akartam menni, jó pénzért külföldre, de ma már örülök, hogy nem mentem. Itt születtem, itt nőttem fel, most is itt kell helytállnom, nem idegenben.
Ö: De most nézd meg ezt az új adórendszert! Szinte mindenki rosszabbul jár vele, nem beszélve a költségvetésről.
M: A költségvetés? (Csúfondárosan) Nem is mondtad, Öreg, hogy makroközgazdász lettél. Hol tanulod ezeket a magasztos szavakat? A szakszervezetben?
És hát én éppenséggel jobban jártam az új adóval. A gyerekek miatt is, meg egyébként is.
(Heherészve) A politikához nem értek, a pénztárcámhoz is csak kicsit, de ezt még én is látom.
Tudod mit? Meg is hívlak egy finom forró levesre én, a tőkepénzes. (Pont odaérnek egy automatához, Mágen aprót guberál elő a köpenye zsebéből és levest vesz az Öregnek)
Ö: Hát, én meg nagyon rosszul jártam. Az összes adójóváírásomat elvették, ideadták cserébe az adót, mondhatom, jó üzlet volt.
M: Tudod, Öreg, amikor én határőr voltam, volt egy édes vicc.
A határőr jelent az őrmesternek a műszaki zárnál, tudod, az egy homokkal felszórt sáv volt, abban látszottak a lábnyomok.
(Mórikálva magát vidáman szalutál az elképedt Öregnek) Őrmester elvtárs, jelentem, esemény nem történt! Két ember ki, két ember be, Magyarország létszáma változatlan!
Ö: (Rezignáltan) Értem én. Ha tehát nekem hasmenésem van, neked meg szorulásod, akkor átlagban a kettőnk széklete éppen normális. De azért köszönöm a kegyelem-levest, ma legalább volt mit ennem.
M: Ne ízetlenkedj, Öreg! Csak nem áll az évtizedes barátságunk útjába ez a buta politika. Látod, éppen ezért sem foglalkozom én ilyesmivel.
(Kicsit keményebben) De megkérlek, hogy soha többé ne provokálj politikai vitát velem. Viszont ha már itt tartunk, akkor elárulom, hogy szerintem minden kormány megérdemli, hogy megadjuk neki az esélyt. Megválasztottuk? Meg. Akar valamit csinálni? Akar. Akkor meg várjuk ki a végét, lássuk meg, hogyan bomlik ki teljességében az egész, ne ragadjunk le a részleteknél. (Derűsen) Aztán ha nem válik be, akkor leváltjuk.
Ö: (A bajsza alatt morog) Ha tudjuk… (Közben leérnek az udvarra) De miért is jöttünk le ide?
M: (Az udvaron ott áll vagy 10 új mentőautó. Mágen diadalmasan rájuk mutat) Hát ezért!
Ö: Ez meg mi?
M: Ezek az új sárga mentők.
Ö: Sárga? Hogyhogy?
M: A sárga szín sokkal feltűnőbb az autósoknak, könnyebben adnak majd utat.
(Előkerül Dzsovanni)
M: Na, Dzsovanni, milyen az új kocsi:
Dzsovanni: (Természetellenesen hangsúlyozva) Pompás, doktor úr! Viszi a 140-et!
(Odamennek az egyik nyitott kocsihoz, az Öreg belecsodálkozik, el van ragadtatva)
Ö: Hát ez valami gyönyörű!
Dzs: (Továbbra is természetellenesen) És nézd, Öreg! Ha ezt lehúzzuk, akkor ez itt kinyílik.
Ö: (Elérzékenyülve) Doktor, ez tényleg csodálatos! Hát én nem is hittem, hogy valaha ilyen gyönyörű autóval menthetek.
M: Pedig hétfőtől ezzel mentünk, igaz, Dzsovanni?
Dzs: Igaz!
Ö: (Majdnem sír) Hát mégis van helye annak az adóforintnak, amit tőlem levonnak.
Köszönöm, Ádám!
M: (Derűsen, bölcsen) Ne nekem köszönd! Látod, van itt fejlődés, még ha nem is olyan mértékben, mint szeretnénk.
Ö: (Megadóan) Van.
Bármilyen klimpírozás
Mindketten szolgálati ruhában vannak, de úgy látszik, most éppen nincs riasztás.
Öreg: Te mit szólsz ezekhez a tüntetésekhez?
Mágen: Tudod, Öreg, hogy sosem politizálok. Nem érdekel és nem is értek hozzá.
Ö: De ott vagyunk mindegyiken, mert természetesen mi adjuk az orvosi ügyeletet. Hallod, mit mondanak, véleményed csak van?
Ö: Dehogy. De itt élsz, ebben az országban, csak látod, hogy jó irányba mennek-e a dolgok?
M: Ugyan már, Öreg! Hát mentek ebben az országban valaha jó irányba a dolgok? De, tudod, nekem ez a hazám. Pár éve el akartam menni, jó pénzért külföldre, de ma már örülök, hogy nem mentem. Itt születtem, itt nőttem fel, most is itt kell helytállnom, nem idegenben.
Ö: De most nézd meg ezt az új adórendszert! Szinte mindenki rosszabbul jár vele, nem beszélve a költségvetésről.
M: A költségvetés? (Csúfondárosan) Nem is mondtad, Öreg, hogy makroközgazdász lettél. Hol tanulod ezeket a magasztos szavakat? A szakszervezetben?
És hát én éppenséggel jobban jártam az új adóval. A gyerekek miatt is, meg egyébként is.
(Heherészve) A politikához nem értek, a pénztárcámhoz is csak kicsit, de ezt még én is látom.
Tudod mit? Meg is hívlak egy finom forró levesre én, a tőkepénzes. (Pont odaérnek egy automatához, Mágen aprót guberál elő a köpenye zsebéből és levest vesz az Öregnek)
Ö: Hát, én meg nagyon rosszul jártam. Az összes adójóváírásomat elvették, ideadták cserébe az adót, mondhatom, jó üzlet volt.
M: Tudod, Öreg, amikor én határőr voltam, volt egy édes vicc.
A határőr jelent az őrmesternek a műszaki zárnál, tudod, az egy homokkal felszórt sáv volt, abban látszottak a lábnyomok.
(Mórikálva magát vidáman szalutál az elképedt Öregnek) Őrmester elvtárs, jelentem, esemény nem történt! Két ember ki, két ember be, Magyarország létszáma változatlan!
Ö: (Rezignáltan) Értem én. Ha tehát nekem hasmenésem van, neked meg szorulásod, akkor átlagban a kettőnk széklete éppen normális. De azért köszönöm a kegyelem-levest, ma legalább volt mit ennem.
M: Ne ízetlenkedj, Öreg! Csak nem áll az évtizedes barátságunk útjába ez a buta politika. Látod, éppen ezért sem foglalkozom én ilyesmivel.
(Kicsit keményebben) De megkérlek, hogy soha többé ne provokálj politikai vitát velem. Viszont ha már itt tartunk, akkor elárulom, hogy szerintem minden kormány megérdemli, hogy megadjuk neki az esélyt. Megválasztottuk? Meg. Akar valamit csinálni? Akar. Akkor meg várjuk ki a végét, lássuk meg, hogyan bomlik ki teljességében az egész, ne ragadjunk le a részleteknél. (Derűsen) Aztán ha nem válik be, akkor leváltjuk.
Ö: (A bajsza alatt morog) Ha tudjuk… (Közben leérnek az udvarra) De miért is jöttünk le ide?
M: (Az udvaron ott áll vagy 10 új mentőautó. Mágen diadalmasan rájuk mutat) Hát ezért!
Ö: Ez meg mi?
M: Ezek az új sárga mentők.
Ö: Sárga? Hogyhogy?
M: A sárga szín sokkal feltűnőbb az autósoknak, könnyebben adnak majd utat.
(Előkerül Dzsovanni)
M: Na, Dzsovanni, milyen az új kocsi:
Dzsovanni: (Természetellenesen hangsúlyozva) Pompás, doktor úr! Viszi a 140-et!
(Odamennek az egyik nyitott kocsihoz, az Öreg belecsodálkozik, el van ragadtatva)
Ö: Hát ez valami gyönyörű!
Dzs: (Továbbra is természetellenesen) És nézd, Öreg! Ha ezt lehúzzuk, akkor ez itt kinyílik.
Ö: (Elérzékenyülve) Doktor, ez tényleg csodálatos! Hát én nem is hittem, hogy valaha ilyen gyönyörű autóval menthetek.
M: Pedig hétfőtől ezzel mentünk, igaz, Dzsovanni?
Dzs: Igaz!
Ö: (Majdnem sír) Hát mégis van helye annak az adóforintnak, amit tőlem levonnak.
Köszönöm, Ádám!
M: (Derűsen, bölcsen) Ne nekem köszönd! Látod, van itt fejlődés, még ha nem is olyan mértékben, mint szeretnénk.
Ö: (Megadóan) Van.
Bármilyen klimpírozás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése