Lenke boltjában vagyunk.
Egy vevő vásárol, Lenke éppen kiszolgálja.
Lenke: (Negédesen) … és egy joghurt, megértem, nem könnyű a hónap végén, 340 forintot kapok, a viszont látásra.
Taki: (Bependerül, életvidáman) Itt a friss péksütemény, remélem, nem késtem el.
L: (Pikírten) De, elkéstél! Biztos valami szépasszony térített el már megint.
T: (Kenetteljesen) Már megbocsáss, drága Lenkém, de az egyetlen szépasszony, aki engem valaha eltérített, és az is csakis a jó útra, az te voltál, drága Lenkém.
L: Udvarolj csak, te vén amorózó, úgyis tudom, hogy mikor jársz görbe utakon.
T: (Tettetett naívsággal) Hát az úgy van édes szívem, hogy mennék én egyenesen az úton, de hát az út néha kanyarodik. Vannak aztán a rendőrlámpák, meg a táblák. Na, azokkal csak a baj van, mindig másra utasítanak, mint amerre az ember menni szeretne.
De én szabálykövető sofőr vagyok, úgy a KRESZ-ben, mint a magánéletben, úgyhogy én sosem hajtok át a piroson, (megjátszott jelentősségteljességgel) ha érted, mire gondolok.
L: Értem. (nyel) Már hogyne érteném (nyel) A piroson nem, csak a sárgán… (Megbántottan) Ezen a sárgán még átmész, ugye, öreg?
T: (Ártatlanul) Drága Lenkém, ne légy rasszista!
L: Mi az, hogy rasszista? Ne próbáld magad idegen szavakkal kimosni, amikor rajtakaptalak!
T: (Megunva) Ejj, Lenke, nem kaptál te rajta semmin, nem is kaphattál volna. Azért késtem, mert Almát vittem be a munkába. Nem akartam, hogy az unokám egyedül utazzon ebben a csúnya városban, és még a péksütemény is majdnem időben ideért. Nahát!
L: (Megenyhülve) Ez szép volt tőled, öreg! De fordulhatsz is vissza.
T: Miért? Bezárt a presszó? Vagy Alma szabadnapot kapott?
L: Sajnos nem, de most telefonált, hogy nem jött meg a süteményszállítmány, a törzsvendégek pedig türelmetlenül várják a reggeli ischlerjüket és minyonjukat.
A miénk természetesen mindig friss, úgyhogy most kisegítjük az előkelő eszpresszót, ahova mi talán soha nem ülhetnénk be, innen, a sarki kisboltból.
T: Asszonyom, parancsára, egyik lábam itt, a másik ott!
(Kezében egy süteményes tálcával kiegyesúlyoz az utcára, közben belép egy új vevő)
L: Bocsánat, asszonyom, az uram mindig mókázik, mit adhatok?
Pripripripríííí klimpírozás, de már színhelyet is váltunk, Taki már megy is be a presszóba a tálcával.
A presszóban Alma és Laci a pult mögött nem csinál semmit, Rezső és Kázmér meg kívülről támasztja a pultot.
Alma: Nagyapó! Téged az ég küldött! Na, mit szólsz, Laci, itt vannak a sütemények!
Laci: Pista bácsira mindig lehet számítani. (Alma rosszalló pillantására) És persze Lenke nénire is.
(Taki leteszi a tálcát, nagyot fúj)
Taki: Hű, hát nem mondom, hogy nem volt ennél könnyebb fuvarom. Útközben óvatosan hajtani, nehogy kiboruljon ez a sok fínomság, most meg becipelni, hát nem nekem való már ez.
A: Nem is fog többet előfordulni (csúnyán nézve Lacira), mert ugyebár „valaki” nem fogja többet elfelejteni megrendelni a reggeli süteményszállítmányt.
L: Nem fogja, nem fogja, szánom-bánom összes bűneimet. Elfogad egy kávét, Pista bácsi?
A: A nagyapó 40 éve nem fogyaszt kávét, a cigarettával együtt szokott le róla, ugye, nagyapó?
T: Igen, így volt. Tudjátok, a reggeli kávé a cigarettával volt az egyetlen fényűzésem. De amikor a cigarettát letettem, valahogy a kávé sem ízlett már annyira. Leszoktam hát arról is és ma már nem is hiányzik egyik sem. Egy üdítőt azért elfogadnék.
A: Laci, mire vársz? Adj már egy rostost nagyapónak! Az urak meg mit tátják itt a szájukat, megjött a sütemény, vége a munkaszünetnek, tessék gyorsan kihordani, egy-kettő!
(Laci gyorsan sürögni kezd, a bohócok is egymáson átesve igyekszenek, közben Alma és Taki összenevetnek)
Kázmér: Bocsánat, Alma kisasszony, már itt sem vagyok, csak annyira lenyűgözött ez a szép családi történet, hogy egészen tátva maradt a szám.
Rezső: Hát ez az, pupák. (Felderülve mesélni kezd) Ismerik azt a viccet, jómagam egy magyar filmben hallottam, hogy a tanárnő mondja Pistikének: Pistike nyitva van a szájad…
A: Most már elég!
(Eliszkolnak, közben egymásnak sutyorognak)
K: Még szerencse, hogy itt van a főnök úr, mert emellett a lány mellett nem sok sót ennénk meg.
R: De annyira gyönyörű!
K: És annyira okos!
(Rezső odaér az asztalhoz)
R: Ne szomorkodjon miszter, itt a pompás ischler. És mert olyan finom, rendeljen mellé egy minyon…t.
Vendég: Ennek igazán örülök, de én kuglófot rendeltem.
R: Oppardon, rögtön orvoslom a hibát. (Új lendületet kapva) És azt ismeri a tisztelt vendég, hogy Szedlacsek és Korbuly egy előkelő partin vannak és Szedlacsek fogadni akar, hogy észrevétlenül ki tudja mondani azt a szót, hogy…
Pajzán klimpírozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése