Diszkó. 8-10 ember táncot imitál a teljesen kivilágított helyiségben. Julcsi és Klaudia 1-1 pohár borral a kezükben cikk-cakkban átvág a tömegen és leül az üres asztalhoz, ami mindvégig a kép előterében látszott.
Klaudia: Szóval, mi a pálya, kisanyám? Donganak a lovagok?
Julcsi: (Savanyúan) Donganak, csak nem azok, akiknek kellene.
K: Amelyik dongó nem kell, csapd le egy légycsapóval.
J: (Sóhajt) Ha ez ilyen egyszerű lenne…!
K: Egyszerű? Mi van ennél egyszerűbb? Van fogalmad arról, hogy én hány idegesítő udvarlót építettem már le?
J: (Gúnyosan) Valamivel kevesebbet, mint ahányat fel…..építettél?
K: (Nem zavartatja magát) Hát, ahogy most utánaszámolok, valamivel.
J: És hány volt közülük a főnököd?
K: Azok közül, akiket leépítettem, vagy akiket fel….építettem?
J: Akiket le.
K: Egy sem.
J: Hát ez az!
K: De nekem sosem volt főnököm, tudod jól. De mi történt valójában? (Izgatottan) Ajánlatot tett a főnököd? Mesélj már, mert kifúrja az oldalamat a kíváncsiság!
J: Hát, hogy ajánlatot tett, az talán túlzás, de egyre kellemetlenebb célzásokat tesz.
K: (Gondtalanul) Hát hagyd ott azt a kócerájt!
J: Jó, de hol dolgozzak? Én csak ehhez értek.
K: Fenéket! A média most tele van lehetőségekkel. Jelentkezz valamelyik tehetségkutató műsorba, hiszen isteni a hangod! Ha esetleg nem is nyered meg, ami persze nem fordulhat elő, akkor is megismer az egész ország és bekerülsz a vérkeringésbe. (Julcsi kétkedő arcot vág) Vagy tudod mit? Költözz be egy ilyen valóság-villába!
J: Mibe?
K: Villába! Ott nem kell csinálni semmit, csak magadat adnod és a lábaid elé omlik a világ. Minden adottságod megvan hozzá.
(Ekkor a terem végében feltűnik Péter. A hölgyek egyszerre felé fordulnak, és azonnal észre veszik, Péter pedig a táncoló tömeget kerülgetve tétován közelít, végül ős is észreveszi Julcsit és felderült arccal megérkezik)
Péter: Sziasztok. Leülhetek?
K: Csak dongjál fiam, szorgalmasan, mert ha te nem dongasz, dong más.
(Ebben a pillanatban odalép egy nagyon fiatal fiatalember)
Fiatalember: (Klaudiához) Elnézést, hölgyem! Felkérhetem?
K: (Felpillant) Hány éves maga, jóember?
F: 19. Leszek.
K: Miért is ne? Mikor legyen fiatal az ember? Öregen? (Dévajul elindul, közben visszaszól) Csak dongani, szorgalmasan!
P: Mi van? Ez miről beszél?
J: Nem ez, hanem ő! És arról beszél, hogy a főnököm erősen érdeklődik irántam, ha tudni akarod.
Átváltunk a végebölcsekbe, háttérben a szokásos klimpírozással.
Julcsi: Nagyon kedves a főnököm és nem is akarom megbántani, de nem az esetem. Arra azért kíváncsi vagyok, eljön-e a Coca-Cola Testébresztő Aerobik Napra. És arra is, hogy Péter hogyan reagál arra, hogy riválisa akadt.
Ádám: Mintha megint minden rendben lenne itthon. Részemről eddig is minden rendben volt, de nem baj, ha a másik oldal is rendben van.
Juli: Végre tudtunk igazi család módjára beszélgetni. Ebből szokást kellene csinálni. És inkább aludjunk nyugodtan, de szegényen, mint gazdagon és álmatlanul forgolódva.
Etus: Szörnyű, hogy jól felépített egzisztenciák mennek egyik napról a másikra tönkre, manapság senki sincs biztonságban. Még én sem, pedig soha életemben nem tartoztam senkinek. Segítek, akinek tudok, de hogy minden hajléktalant én szállásoljak el? Ez nem valaki más dolga lenne?
GG: Hoppá, ez mellé ment, Álbert mégsem ment tönkre. Szerencsére Klarissza fejecskéje amilyen bájos, épp olyan üres is. Nem fog emlékezni erre a kis botlásomra. Vagy fog? Akkor kiengesztelem. (Kacsint)
Kutya: (Rötyögve) Ez az agg dalnok micsoda problémát kerít egy kis kellemetlenségnek. A Don-kanyarban talán volt villanyborotva? Nem volt, mégis mindig frissen borotváltak voltunk. Néha még rándévúztunk is.
Sümegi: A találkozóm Lillácskával szerencsére pompássan sikerült, még meg is dícsérte, milyen simára bertvált az arcom. Talán vissza kellene térnem a hagyományos módszerre, az elektromosság nélkül is működik.
Jutka: Remek nap volt. Itt van egy ilyen érdekes és tanulságos múzeum a belváros szívében, mégsem tud róla szinte senki. Egy kis hírverést kellene csapni, hátha többen megnéznék. Higyjék el, érdemes.
Feri: Én nem aggódom a nyugdíjam miatt, jó helyen van az. És ha kevesebb lesz, mint kellene? Legfeljebb elmegyek néha keccsölni Góliáttal.
Taki: Sok szép dolog épül a városban, de még mindig rengeteg értelmetlen rombolást is látok. Megszakad a szívem azokért a szép szobrokért, de a gyönyörű fákért még inkább. Hogy is mondja a nóta? Ne vágj ki minden fát, legalább néha-néha lazíts egy fél órát.
Lenke: Nagyon aggódom a gyerekekért. Amikor már úgy tűnik, minden rendben van, rendre beüt a krach. Nem baj, Alma erős lány, megoldja ezt a problémát is.
Nincs klimpírozás, mert fordulunk a zárójelenetbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése