Presszó, záróra.
Laci és Alma jönnek ki, Laci zárja az ajtót.
Laci: Elvigyelek?
Alma: Nem kell, köszönöm, kicsit kiszellőztetem a fejem.
L: Akkor szia!
A: Szia.
(Alma tétován elindul, aztán megáll, kis hezitálás után befordul felfelé a mellékutcába. Hosszú kabátja zsebébe dugott kézzel lassan sétál)
(Helyszínt váltunk, János háza előtt vagyunk, ahova éppen ekkor érkezik meg János és Patrícia. Patrícia kissé spicces, belekarol Jánosba és elbűvölve nézeget felfelé rá, János eközben szokásos sunyi somolygását veti be, de távolságtartó marad.)
Patrícia: Remélem, ezzel a finom vacsorával megszolgáltam a forgatási engedélyt az egri várban.
János: Ugyan! Nagyon szívesen adunk engedélyt ízléses anyagok készítéséhez, ez az erdőgazdaság érdeke is. Minél többen látják azokat a gyönyörű helyeket, amik a mi kezelésünkben vannak, annál több látogatót köszönthetünk az erdőben. És végül is ez a célunk.
(Odaérnek a kapuhoz és megállnak, ekkor ér oda a túlsó oldalon Alma is. Ő is megáll és csendben figyeli Jánosékat, nem hallja, miről van szó, csak a gesztusaikat látja)
 | |
| Férfi erényöv |
P: (Durcásan) Pedig én azt hittem, a főerdész úr további ellentételezést vár. (Rájátszva a részegségre, János mellére hajtja a fejét és kicsit megbillen)
J: (Reflexszerűen átkarolja, nehogy elessen) Miféle ellentételezést? Engem nem könnyű megvesztegetni.
P: (Alulról felpillant Jánosra, közben megint megbillen kissé, így János továbbra is átkarolva tartja) Én azt hittem, megiszunk még egy italt búcsúzóul. Aztán…
J: Nincs aztán.
János: (Végebölcs) Ne érts félre, nagyon kedves és csinos lány vagy, de én házas ember vagyok és szeretem a feleségemet.
P: Azért bemegyünk?
J: Természetesen. (Teátrálisan kinyitja a kaput és előreengedi Patríciát, aki pajkosan vihogva beszalad. János somolyogva utána)
Alma: (Végebölcs)
(Szomorúan rágcsálja a szája szélét, majd lehajtott fejjel, kopogó léptekkel elindul vissza az Alkotás utca irányába)
A kamera hosszan követi, közben szomorú klimpírozás és a stáblista.
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése