Az előző rész tartalmából:
Etus egy este alatt többet tudott meg Károly múltjáról, mint az elmúlt tíz évben összesen. Virágh doktor hiába szerzett be szarvasgombát, a lecsójából senki nem kért. Gabi és Ádám méltó módon ünnepelték a Valentin napot. A Vágási család bölcsen és önfeláldozón közelít Matyi tanulási nehézségeihez. István a taxis engedélyéért aggódik. Almát egykori munkahelyének csődje szomorítja el. Julcsi boldogságát jelenlegi munkahelye teszi tönkre. Kutya úr és Sümeghy a fiatalságát sírja vissza. Jankát múltjára emlékeztette egy visszatért régi ismerős. Júlia késve, de szerencsére aznap is sértetlenül megérkezett munkahelyére.
Szomszédok - Nincs megállás (a lejtőn)
Főcím: kora esti naplemente, a tévétoronytól a lakótelepre fókuszál a kamera. A Lantos utcában elsuhan egy-két kivilágított autó, meg egy öreg Ikarus.
Ahogy a főcím véget ér, hirtelen snitt és a Kosztolányi téren vagyunk. István ül a Zsiguliban, napilapot olvas (véletlenül sem derülhet ki, hogy melyiket). Egyszer csak az órájára pillant, összehajtja a lapot, és beindítja az autót. Nehezen, de beindul a motor. Éppen kiállna a taxiállomásról, amikor megjelenik Gábor Gábor hosszú ballonkabátban, öltönyben, legyűrt karimájú kalapja mélyen a szemébe húzva. Imbolyog, noha néhány órája még roppant elegáns lehetett. GG úgy részeg, mint ahogyan alig másvalaki: erősen gesztikulál, dülöngél, hosszan nekigyürkőzik egy-egy mondatnak, majd aztán hirtelen kijózanodik egy pillanatra – hogy ezután újrakezdődhessen minden ugyanúgy.
GG (kiabálva, a taxi felé futva, már amennyire bír futni): Foxi, foxi!
Az autó gyorsulna, amikor GG elélép. Ekkor kapcsol Taki, hogy neki szóltak. Taki kiszáll, a beszélgetés ideje alatt ketten az autó két oldalán állnak.
GG: Ember, maga nem ért a szóból? Szóltam, hogy fox… (hirtelen észbe kap), … párdon…, hogy táxi!
István (kedélyesen): Értek én a szóból, tisztelt uram. De gondoltam, a kutyája szaladt el és azt üldözi.
GG: Kutya? Milyen kutya? (Észbe kap.) Ja, vagy úgy… Ha úgy nézzük, bizony elég nágykutya vagyok. Persze csak a saját szakmámban. Gábor Gábor fotó- és divatstúdió… Hukk-hukk… Ezt a városban mindenhol ismerik.
István: Akkor innen volt ismerős az úr. Ez a kalap megzavart, de tudtam, hogy mi már találkoztunk.
GG: Persze, hogy találkoztunk. Alig lézeng Pesten és Budán néhány olyan szerencsétlen, akit Gábor Gábor még nem rögzített álló- vagy (pillanatra megáll, megemeli a mutatóujját) mozgóképen, netán a lányok, az én kitűűűnő kolleganőim ne sminkeltek volna. Hukk-Hukk. Bár ez utóbbi, ahogy látom, momentán nem áktuális.
István: Bizony nem. De egyébként is tévedni tetszik. Én nem szerepeltem a művész úr egyetlen alkotásán sem. Viszont fuvaroztam már – azt hiszem, akkor is hasonló állapotban.
GG: Álla… hukk… állat…, állapot…, hukk…, állapodjunk meg valamiben…
István: Igen?
GG: Maga kitalálja, hogy én hová sietek, én meg megmondom, hogy az merre van. Hukk…, jó lesz így? Hukkle…
István (kedélyesen): Én azt hiszem, hogy fordítva könnyebben menne.
GG: Biztosan könnyebben menne, de (mutatóujját felemeli, mintha valami fontosat mondana) nem megy…
István: Én csak arra emlékszem, hogy legutoljára hová sietett. Akkor a Lantos utcába szállítottam a szomszédasszonyunkhoz, Mágenheimné Julikához….
GG (mint akit megcsípett a darázs): Júlia? (Hirtelen rövid dalra fakad.) Szép Júlia, szép Júlia…, (majd észbe kap) maga ismeri a szívem egyetlen királynőjét? Hukk…, boldog ember. (Elborul az ábrázata.) De a legszerencsésebb áz á dán királyfi, áz á hanglovag Harcsai…
István: Én nem nagyon értem, hogy mit mond, viszont indulnunk kellene. Ott áll a tér túlsó oldalán az a törzszászlós úr, s már kétszer intett, hogy hajtsunk el a tilosból. Még életemben egyszer sem büntettek meg, s most szeretnék a zsebembe nyúlni.
GG: Maradjon veszteg! Májd én állom a cechet, ha peche lesz… Hukkle.
István: Úgy látom, kissé elhúzódott az ünnepség. Születésnapot ültek?
GG: Téved, drága barátom, téved, mint a legtöbb ember a legtöbb esetben. Nem születés-, hanem névnap. Nem is akármilyen. Én ugyanis a gyakran tévedő emberiséggel szöveg…, hukk…, szöglete…, hukk…., szöges ellentétben a vezetéknevemet ünnepelem! Ettől vagyok ilyen boldog.
István: Gratulálok. De mégis, hová induljunk?
GG: Hukkle…, hukkle. Nem tudom, keressen egy filmszínházat itt a közelben. Ott, ahol…, hukkle, hukkle… magyar filmet is adnak. Megszomjaztam a kultúrára.
GG nagy nehezen beszáll, az autó elindul. Csattanós klimpírozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése