Nyomda, Feri munkaállása. Feri serényen dolgozik. Megjelenik Péter, aki végig nagyon kedélyes. Idővel Kenéz úr is csatlakozik, ő gondterheltebb. Feri nagyon fegyelmezett.
Péter: Szervusz. Zavarhatlak egy kicsit?
Feri: De csak egy kicsit. Még elég sok a teendőm.
Péter: Min dolgozol?
Feri: Az új Erzsébet utalványon. (Kifordul Péter felé.) Tudod, ez fogja felváltani az eddigi összes hideg és melegétkeztetési utalványt. Nagyon jó, mert így csak ez az egy lesz a piacon, s a zembereknek nem kell aggodalmaskodniuk, hogy az egyik munkahelyen nem ugyanolyat kapnak, mint a másikon. Ez így igazságosabb.
Péter: Igen, hallottam valamit én is. És valami olyasmit is, hogy nem lehet majd mindenhol beváltani, és ezért a kormányt beperelte az Unió.
Feri: Arról nincs véleményem, hogy az Unió miért állítja már megint a szőnyeg szélére a hazámat, mert a politikához nem értek. Azt viszont teljesch mértékben helyeschlem, hogy csak a magyar tulajdonú üzletláncok fogadhassák el az utalványt. Magyar ember magyar boltban vásároljon, különösen akkor, ha az adófizetők pénzéből adják neki az utalványt.
Kenéz: De én úgy hallottam, Ferikém, hogy a magánvállalatok sem adhatnak mást, csak ezt a bilétát, az pedig nem az adófizetők pénzéből származik. Ráadásul arról hallani, hogy a szociális támogatást is erre adják majd, márpedig gyógyszert vagy tüzifát nem lehet kapni a magyar üzletláncokban.
Feri (felbőszülten): Nocsak, Kenéz úr, ismét előtört magából a kommunista? Biztosíthatom, a mostaniak mindenre gondolnak, amire kell – ellentétben a maga régi eftárschaival. Úgyhogy ne aggódjon, ha kell, majd árusítanak a magyar közértek gyógyszert és tüzelőt is. Azért mert ez a kormány egy kicsit bátrabb mindenkinél, még nem köszönt be (nagyon cinikusan) a hiánygazdaság…
Kenéz: Na, nem úgy gondoltam, Ferikém. Ne dühödjön fel annyira, nem akartam én rosszat, csak hallottam olyan kifogásokat, amelyeknek a megoldásairól még nem tájékozódtam.
Feri: Attól, hogy nem tájékozódik, még nem kell rögtön elárulni a nemzetet!
Péter (mosolygósan, kedélyesen): Ne civódjatok, drága kollégák! Egyébként is csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy ráérsz-e két-három pohár sörre műszak után? Szeretnék neked egy ajánlatot tenni.
Feri: Ma nem jó.
Kenéz: Siet haza a családjához, Ferikém?
Feri: Ezúttal nem éppen. Kimenőt kaptam Jutkától: hetek óta nagyon kíváncsi vagyok az új stadionfejlesztési tervekre és az otthoni gépem túl kicsi felbontású ahhoz, hogy teljesen élvezni tudjam a háromdimenziós képeket. Ezért engedélyt kértem az igazgatóságtól, hogy bent maradhassak munkaidő után és használhassam ezt a gépet.
Péter (nagyon elcsodálkozva): Engedélyt? Mire?
Feri: Mondtam már, hogy magáncélra használhassam a számítógépet. Fogyasztom az áramot, koptatom a komputert, akadályozom a takarítást, ezért mindenképpen csak felsőbb engedély birtokában szerettem volna igénybe venni ezt a lehetőschéget.
Péter (abszolút jószándékúan): Értem már. Te vagy a munkavállalók hőse.
Feri: Gúnyolódj csak kedvedre. Biztos megoldhattam volna titokban is, de így nyugodtan alszom. Engem az élet megtanított arra, hogy kizárólag az egyenesch út vezet sikerre. ... Egyébként miről szólna az a híres ajánlat?
Péter: Egy új álláslehetőségről. De erről tényleg csak egy bizalmasabb helyen beszélnék részletesen. Mikor lenne neked alkalmas, mikor ülhetünk le egy sörre?
Feri: Nem isch tudom. Egyáltalán nem biztos, hogy érdekel majd az a lehetőség, de egye fene, meghallgatom. Talán a jövő szerdán, délután. De csak ha te fizetsz!
Vidám, magabiztos klimpírozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése