Nincs megállás (a lejtőn) 1. fejezet 6. jelenet

Tantestületi értekezlet. A törzstagok mellett szórtan, mozdulatlanul ül három statiszta, közülük az egyik feltűnően csinos, szőke fiatal nő.

Hável: És ezzel, kedves kollégák, ünnepélyesen lezártnak nyilvánítom a tanévet. Van-e valakinek kérdése?
Jutka: A táborozásról még nem beszéltünk.
Bujáki (gondterhelten): Az a baj, hogy nagyon kevés pénzünk van. Attól tartok, hogy az idén nem tudjuk megszervezni.
Veronika: Pedig én már beszerveztem tíz gyereket az osztályomból. (Erősen gesztikulálva, könyörgő hangsúlyozással.) Ezek nagyon szegény gyerekek. Ha mi nem visszük el őket sehová, akkor egész nyáron itt kell lenniük a telepen…
Jutka: Biztosan meg tudjuk szervezni. Összefogunk és megszervezzük. Nem kell messzire mennünk, Kelenföldön nyílt egy nagyon jó kis kemping, van ott medence, sportpálya, biztosítani tudják az étkezést. Ha meg rossz idő van, akkor a fedett épületben társasjátkozhatnak vagy olvashatnak a gyerekek.
(Belelkesülve.) Végig kell kérdezni, hogy ki mennyi időt vállal.
Béla bácsi (szokott jóságos, kissé ordítós, ámde aprólékosan tagoló stílusában): Én elviszek két hetet. Igaz, lassan mozgok, a látásom-hallásom sem a régi, de kiabálni a gyerekre még tudok.
Csaba (szépfiús modorban mórikálva magát): Én az egész nyarat a strandon töltöm, ha te velem leszel, Veronika…
Veronika (szörnyen sajnálkozva): Sajnos, nekem egyátlalán nem jó. Magányos és beteg a vidéki nénikém. Én vagyok az egyetlen hozzátartozója, s csak a nyári szünetben tudom ápolni őt.
Csaba (teátrálisan sajnálkozva): Akkor sajnos én sem vállalom, rendeznem kell a magánéletemet.
Jutka: Nem-nem, Csaba tanár úr, a te lelkednek jót fog tenni egy kis kikapcsolódás. Beosztalak két hétre Béla bácsi mellé. Bujáki?

kép forrásáért katt ide (megéri!)

Nincs megállás (a lejtőn) 1. fejezet 5. jelenet

Nyomda, Feri egyenes derékkal, enyhén lovaglóülésben ül a gép előtt és mereven figyeli a monitort.
 
Kenéz elvárs: Ne haragudjon, Ferikém, zavarhatom egy percre?
Feri: Nem zavar, Kenéz úr. Épp most lettem kész a legújabb nemzeti konultációs ívekkel, úgyhogy most pihenhetek egy kicsit. Mi a baj, Kenéz úr?
Kenéz: Azt hallottam, hogy megveszik a kínaiak az Állami Nyomdát. Nagyon aggódom. Öreg vagyok már, a nyugdíjam kicsi és nem szeretném, ha a nyugdíjam, vagy ez a kis mellékes, amihez itt nehéz munkával jutok, veszélybe kerülne. Maga nem tart az új időktől, Ferikém? Egyáltalán hallott valamit? Most mi lesz?
Feri: Nem tudom, Kenéz úr. Tudja, amikor 20 éve nagyon nagy változások voltak, akkor maga ugyanígy félt. Akkor még a „másik” oldalon állt… Én akkor is azt mondtam, hogy várjuk meg, mit hoz a jövő, ennél már csak jobb lehet…

Nincs megállás (a lejtőn) 1. fejezet 4. jelenet

Kutyaól

Kutya: Matt, drága művészem… Megint elbuktad a mai sörre valót. Komolyan aggódom, mert nem tudom, hogy tud elviselni ennyi veszteséget egy kisnyugdíjas dalnok.
Sümi: Kutya-Kutya, ne aggódjál te értem. Tudom, hogy csaltál, de bánja kánya, fizetem a sörödet.

Kutyáék sakk-készlete .... is lehetne ;-)

Nincs megállás (a lejtőn) 1. fejezet 3. jelenet

Harmadik jelenet. A koccanásos sztori folytatása. Hartai a kocsijában kutat a papírjai után, közben a fáradt, meggyötört Mágen megérkezik és észreveszi Gabit.

Mágen: Csókolom. Micsoda meglepetés ilyen kora reggel. 24 órás szolgálat után másra sem gondolhatna az ember.

Mindenkit érhet baleset

Intermezzo 1.

Kis közjáték egy topiktársunk javasolta "real time" hírek" beleírásával a teleregénybe. (állítólag maga a Mester is így dolgozott!)

Jutka: Bujáki! Hallottad mi történt Szászváron?
Bujáki: Igen, hallottam. Szegény kollégák el sem tudják kezdeni hétfőn a tanítást, egy ablakjuk nem maradt épen. Pénzük pedig nincs.

Nincs megállás (a lejtőn) 1. fejezet 2. jelenet

Lantos utca 8. előtti parkoló. Egy rozzant piros Lada taxi és egy használaton kívüli, még rozzantabb sárga Barkas között lévő egyetlen helyre egyszerre kíván beállni egy fekete Mercedes és egy piros Golf. Ütközés. S bár kínos lassúsággal ment mindkét autó, s látható sérülés egyiken sincs, hatalmas csattanás és füst keletkezik. A Golfból egy elegáns, valószerűtlenül rövid szoknyát viselő fiatal hölgy száll ki, a Mercedesből pedig egy elegáns, valószerűtlenül nyugodt férfi.

Gabi: Na, de kérem, mit képzel, én érkeztem hamarabb a parkolóhoz! Ilyen szemtelen frátert!!!
Hartai: Megbocsásson drága hölgyem, de én fordultam kis ívben, nekem volt elsőbbségem. Egyébként pedig már elnézést, de ha használta volna a blinkert, esküszöm, beengedtem volna.
Gabi: Ne esküdözzön itt nekem! Jó, abban igaza van, hogy nem irányjeleztem, de talán annyit elvárhat az ember, hogy egy nőnek elsőbbsége legyen. Milyen lovag maga?
Hartai: Még egyszer elnézését kérem. S hogy lássa milyen lovag vagyok, ahogy maga mondja, megtérítek minden kárt – ne is értesítsük a biztosítót. Tessék, itt a névjegyem. Amint elkészült a javítással, hívjon és fizetem a számlát.
Gabi: Köszönöm. Lám-lám, mégis egy előzékeny és udvarias úriemberrel hozott volna össze a balszerencse? (kesernyés félmosoly) Hartai. Hartai Tamás. … Ismerem ezt a nevet. Nem maga a Gábor Gábor Stúdió üzleti partnere?
Hartai: De igen. Maga is a stúdió egyik illusztris és előkelő vendége?
Gabi: Maradjunk annyiban, hogy elég jól ismerem azt a kört… (újabb cinikus félmosoly)
Közben Taki az ablakból:
Taki: Mi történt, mi volt ez a nagy csattanás?

Nincs megállás (a lejtőn) 1. fejezet 1. jelenet

Első jelenet: Takiék lakása
Lenke (kissé előkelősködve, enyhén mórikálva magát): Fáradjatok az étkezőasztalhoz, a reggeli tálalva van.
Leülnek, közben:

Alma: Jaj, nagyika, mondtam már, hogy ne fáraszd magad azzal, hogy az egész családra reggelit készítesz. János egyébként is csak kávét iszik és pirítóst, én meg csak teát és bundáskenyeret.
Taki: Nekem pedig teljesen mindegy.
Lenke: Erről nem vitatkozom, jól nézünk ki, ha már egy reggelit sem vagyok képes készíteni a családomnak. Öreg, hozzad már azt a kávéskanalat!
János: Csatlakozom. Egyébként köszönöm a reggelit, én rohanok. Nagyon sok dolgunk van manapság, mert kezdődnek a nyári erdészeti munkák. Ilyenkor nagyon sok a turista nálunk, mindenfelé szemetelnek, az eligazító táblákat letördelik, a friss ültetvényeket letapossák, tüzet gyújtanak a tilalom ellenére. Végigmegyünk Dénessel az egész parkerdőn és tételesen összeírjuk, hogy hol mit kell pótolni. Nem tudom, lesz-e egy perc pihenőm egész nap, pedig még az irodába is be kell mennem. Érted menjek, drágám?
Alma: Az jó lenne, nem nagyon szeretek este egyedül utazni.
Lenke: Ne is!!! Mindenfélét hall az ember, nem jó, ha egy ilyen gyönyörű fiatal nő egyedül kószál az utcákon. Azt sem szeretem, ha reggel egyedül mész el itthonról.
Taki: Majd én beviszem Almát a munkahelyre, este meg János hazakíséri. Jó lesz így nagyságos asszonyom?
Lenke (ismét előkelősködve): A legnagyobb mértékben. Még szerencse, hogy csupa feddhetetlen lovagokkal élünk mi itt együtt.
(Alma szeretettel átöleli és gyenge csókot lehel Lenke honlokára.)

Előszó

A blog bejegyzései az Index Szomszédok retro c. topikjából vannak, zömében racilaci nicknevű kedves olvtársam követi el őket folyamatosan az igazi forgatókönyvíró-rendező és atyaúristen, azaz Horváth Ádám (továbbiakban "a Mester") sérelmére mióta a legutóbbi ismétlés véget ért az mtv-n.
A jelenetek pontosan megidézik az egyes szereplőket, gesztusaikat, szokásaikat, szóhasználatukat, de az egész teleregény szellemiségét is. Egyetlen fontos különbség van mégis: racilaci szánt szándékkal követi ezt el, szemben a teleregényben előforduló, az élet nem ismeréséből származó modorosságokkal.
Amennyiben tetszenek a jelenetek vagy annyira fájnak, hogy a fájdalmat ki akarod beszélni magadból, okvetlen gyere át a topikba és ne tartsd vissza magad.
A szerző kérésére annyit mondanék még el, hogy érzése szerint az első jelenetek még kicsit gyengébbek, mint a későbbiek, de szerintem ez csak a nagyon szőrös szeműeknek ;-) tűnhet fel.