Egy presszó a közelben. Julcsi érkezik, az asztalnál már ott ül Panni és Klaudia. Julcsi nagyon letört, nehezére esik minden szó.
Julcsi: Sziasztok, csajok…
Klaudia (nagyon vidám, olyan, mint aki már becsípett, nem is kicsit): Helló, kisanyám! Hát te meg mért lógatod azt a csinos pofiká…, upsz…, azt a fitos orrocskádat?
Julcsi (Panninak): Ennek meg mi baja? Ivott?
Panni (teljesen józanul, mosolyogva): Úgy tűnik. Már így találkoztunk, s aztán még folytatta. Csak itt két konyaknál tart.
Klaudia: Ne árulkodj, művésznő! A te sikeredre iszom! (Előrehajol Julcsi, bár nem lehet eldönteni, így akarta-e.) Megsúgom neked, ennek a perszónának aztán bejött az élet. Nem elég, hogy egy mexikói telenovella – mit telenovella, (kicsit megvetően): igazi szappanopera – főhősnőjének lett a magyar hangja, de a passsija egy baromi fekete, baromi nagy autón szállítgatja. Egy Hunteren, vagy (ezt nagyon kéjesen) Hustleren, vagy mi a szöszön?
Panni (szerényen): Hummer. De mindegy, nem fontos. Lényeg, hogy nagyon aranyos és imád engem.
Klaudia (Julcsinak): Nem fontos, nem fontos, de annak a passinak még a cipőfűzője is többet ér, mint a te egész szerelésed.
Az előző jelenet folytatása. Oli és Júlia karon fogva mennek az utcán, Oli láthatóan fél.
Oli: Tudja, Julika, (kicsit elmélázva, mintha egy dal jutna az eszébe) sokan mondták már nekem…
Nem tudni, honnan, egy öblöshang annyit mond: Csing-ling.
Oli (megrezzen): Hallotta ezt, Julika?
Juli: Mit, Oli? Nem hallottam semmit.
Megint a sötétből: Csing-ling.
Oli (már nagyon remeg): Most se hallotta?
Juli: De, most én is hallottam.
Hirtelen előlép a sötétből két alak. Körbefogják Olit és Julit. Mindketten bőrdzsekit és napszemüveget viselnek. Valahonnan eléggé ismerősek. Az egyikőjük feltűnően nagydarab, szemébe lóg a középen elválasztott szőkésbarna haja, szakálla, bajusza van – kifejezetten marcona a tekintete. Inkább kövér, mint sportos. (Neve: Varró, beceneve: Pici.) A másikójuk egészen kicsi, kopaszodik, pocakos. (Neve: Rudi. Beceneve: Túró, vagy fordítva.) Elég feltűnő páros.
Este van, a stúdióból egyszerre lép ki a kollektíva: GG, Juli, Oli, Fruzsi, Vica. Az utcán zajlik a beszélgetés.
Oli: Jaj, nagyon rám fér már egy kis pihenés. Gábor, én ma meg sem álltam! Hát komolyan mondom, leszakad a lábam, a vállam, a hátam. Olyan jó lenne, ha egy erős kéz alaposan megmasszírozna. Mindenütt… Nem gondolod, drága főnököm, hogy egy kicsit sok vendéget szerveztél be?
Juli: Hagyja, Oli, a jó Gábor Gábor sosem tudja rendesen beosztani az időnket. Van, hogy félnapokat ácsorgunk vendég nélkül, utána meg csőstül jönnek.
Vica: Nálam ma is alig voltak. Még a pelenkáravalót sem kerestem meg. Pedig minden nagyon drága. És még ajándékot is szeretnék venni a kicsinek.
GG: Drága gyermekeim… Ne zsörtőlödjetek. Természetes, hogy egy nappal szenteste előtt sokan jönnek. Még áz á szerencse. Sőt, többet mondok: a fííínom és előkelő hölgyek egyenesen holnap délelőtt jönnek. Már hárman be is jelentkeztek ma!
Fruzsi: Rám ne számíts! Megmondtam, hogy nekem kell egy nap karácsony előtt. Le kell utaznom Nyíregyházára a nénikémhez. Csak nem képzeled, hogy holnap este fogok vonatozni.
GG: Fruzsi, nem mehetsz el! Holnap jön az első szivarszállítmány. Szükségem van a szakértelmedre.
Fruzsi: Engem ezzel a behízelgő szöveggel nem etetsz meg. Épp olyan jól ismered a szivarokat, mint én. Holnap utazom a vidéki rokonokhoz és punktum. Ráadásul fogadok, hogy egyszer se fogsz megkínálni azokkal a híres szivarjaiddal, úgyhogy csak szagolgasd őket magad.
Juli: Arra nagy tétekben fogadhatsz, mert a mi arkangyalunk olyan zsugori, hogy még magától is sajnálja. Azért is nem gyújt rá sosem. Így tovább tart.
GG: Nem azért, ha tudni akarod, szívem egyetlen királynője. Hanem az egészségem miatt. Mert az nekem fontos. És az is, hogy a nemdohányzókat, például téged se ingereljelek a füsttel.
Vica: Milyen érdekes. Amikor együttéltünk, rám nem voltál ennyire tekintettel, pedig én sem dohányzom.
GG: Az más volt.
Fruzsi: Persze, neked, Gábor, mindig minden más. Mindenesetre nyugodj bele, holnap engem nem látsz.
GG: Rendben van, Fruzsi, de a napi béredet levonom. És majd Vicacica helyettesít, neki úgysincs semmmi dolga.
Vica: De én nem is tudok hajat vágni…
GG: Majd Oli néni megtanít… Egyébként is te csak a hosszú hajakból nyírsz négy-öt centit, a komplikáltabbakat meg elvégzi ő. Nem igaz, Olika?
Oli (idegesen, folyton körbenézegeetve): De…, persze…. Csak menjünk már. Tetszenek tudni, nagyon fázom.
Juli: Fázik? Majdnem 10 fok meleg van…
GG: Talán lázas vagy?
Oli: Nem vagyok lázas. De fázom. Fázni akkor is lehet, ha nincs hideg, vagy ha nem beteg az illető…
Juli (észreveszi a rózsaszín furgont): … Értem már. Na figyeljen, Oli úr! Én úgyis arra megyek, arra van dolgom.
GG (mint aki rájött valamire): Álljunk csak meg egy percre! Mi dolgod van neked arra, (ezt itt nagyon lassan, tagoltan) Júlia? Éjnek idején?
Juli (ingerülten): Dolgom van. Nem mindegy? Vásárolnom kell. Karácsonyra. Mert arra is képtelen voltál, hogy napközben elengedj egy-két órára. Úgyhogy búcsúzzunk el gyorsan, amíg szépen vagyok, és ne faggatózzál. Szervusz. (Olihoz fordulva) Magát meg elkísérem egy szakaszon. Ha egy hölggyel látják, biztosan nem fogják zaklatni. Rendben van így?
Oli (nagyon hálásan, közben ketten elindulnak, Juli karon fogja Olit): Jaj, Julikám, nagyon köszönöm… Mivel is viszonozhatnám ezt az önfeláldozó szívességet. Mondanám, hogy egy meghitt, gyertyafényes vacsorával, de talán félreértené az a drága férje. (Kicsit révetegen.) Esetleg ha ő is eljönne egy estére…
Nincs idő zenére sem, azonnal folytatódik a jelenet.
Az előző részek tartalmából (a szerző összefoglalója!): Öööö, hát átolvastam, lényegében semmi nem történt. Gábor Gábor zseniális ötletét nem fogadták ellenségesen a munkatársai, bár az előkelő lángosozó csak később jutott az eszébe. Ismét feltűnt a rózsaszín furgon, illetve Julcsi előtt felsejlett a remény egy új munkahely kapcsán. És hát persze elcsattant egy szenvedélyes csók is a végén. Kérdezheti bárki, hogy mi lesz mindezekből. Majd kiderül.
Főcím: Esős esti fények, a kamera a tévétornyot veszi távolról, majd folyamatosan fókuszál a lakótelepre. A házak előtt mindenféle autó a parkolóban, az utcán elszalad egy rozzant Ikarus. Vágási lakás. Feri a konyhában egy széken állva keres valamit a szekrényben. Megjelenik Jutka.
Jutka: Mi ez a hangzavar? Épp elszúnyókáltam egy kicsit és arra ébredek, hogy a férjek gyöngye csörömpöl a konyhában. Remélem, takarítasz vagy főzöl valamit, mert egyébként csak hideget tudunk vacsorázni.
Feri (kezében a keresett tárggyal, egy fém kávésdobozzal): Tévedsz. Nem takarítok és nem főzök, hanem keresek. Méghozzá pénzt keresek.
Jutka: Az jó. Keress nekem is. De ne ott, mert a dugipénzünk elfogyott.
Feri: Hogyhogy elfogyott? Tegnapelőtt töltöttem fel.
Jutka: Úgy, hogy én meg tegnap kivettem belőle. Az összes kétezer forintot. Amivel te, ahogy mondod, föltöltötted.
Mágen lakás, éjjel van. Mágen a fotelben alszik. Felébred, megdörzsöli a szemét, feltápászkodik és az ablakhoz megy. Odalenn éppen megáll egy taxi, Juli száll ki belőle, nagyon jókedvűen, kacarászva, utána kiszáll Hartai, a dán és nagyon szívélyesen búcsúzkodnak. Mágen a homlokát ráncolja.
Kisvártatva motozás az ajtó felől, nagy nehezen benyit Juli.
Juli: (Megbotlik a küszöbben) Hopppsz, csssss!!! (Játékosan a szája elé emeli az ujját)
Lenke: (Bicskanyitogató mosollyal) Az az adó csak ürügy volt, de az Öreg bevette!
Az az igazság, hogy a mi korunkban már vigyázni kell arra a kis maradék egészségre. (Felszegi a fejét) Ha a csipszadó kell, hogy az Öreg kevesebb sót egyen, akkor az kell.
Taki: Tudom én, hogy Lenke csak azért talál ki ennyi butaságot, mert óvni akarja az egészségemet. De mi öröm marad nekem az életben, ha már sót sem ehetek? Na persze öröm azért marad, de azt is megsózzuk, csak az íze miatt.
Sümi: Azt hiszem, mégis nyilatkozom a népszámlálónak. Ha tényleg olyan csinos a hölgyike, talán nem is bánom meg.
Kutya: Csinos, nem csinos, ez állampolgári kötelesség. De csinos! (Hamiskásan csippent a szemével)
A mai részben is több szereplő kiérdemelte.....
Julcsi: Egy újabb szerelem ért véget. Vajon miért nincs nekem szerencsém a lovagjaimmal? Vagy a barátnőimmel?
Mentők, este. Mágen és az Öreg jönnek kifelé és közben beszélgetnek.
Öreg: Borzasztó ez a sok közlekedési baleset. Itt a tél, az utak helyenként már lefagynak és az autósok még mindig nem értik meg, hogy téli abroncsot kell szereltetni a járművekre. Aztán persze nyomják a gázt, mert mindenki siet, de megállni már nem tudnak.
Mágen: Igazad van, Öreg, csak hát az autósnak sem könnyű. Most jön majd a 30%-os baleseti adó, amit az is fizet, aki nem is okozott balesetet, nem csodálom, hogy sokaknak nem telik téli gumira.
Ö: Ha nem telik, akkor tegye le a kocsit és járjon metróval, arra nem kell téli gumi.
M: Megfontolandó ötlet. Még szerencse, hogy a mentőautókon négy évszakos abroncsok vannak. Na, gyere, elviszlek a metróig. Ne aggódj, én már felszereltettem a téli gumikat.
Megfejtés lejjebb (azaz, egy kínai lovag ;-)
Az Öreg oldalra néz, ott toporog Eszter, reményteljesen pillantgat Mágenék felé.
Ö: Úgy látom, doktor úr, hogy neked ma más programod van.
Csendes budai utca. János várakozik a sápadt délutáni napfényben. Érkezik Alma, sietve. Odaszalad, kis puszi, aztán odabújik Jánoshoz.
Alma: Itt vagyok, főmérnök úr! Mi volt olyan sürgős, hogy el kellett kérnem magam a presszóból és mi volt olyan titkos, hogy nem mondhattam el nagyikáéknak?
János: (Titokzatosan somolyogva) Majd mindjárt meglátod. Gyere, menjünk fel!
A: Menjünk fel? Hova? Ki lakik itt?
(Vált a kamera, János és Alma épp belépnek egy decens lakás ajtaján)
J: (Somolyog, rendületlenül) Hát, egyelőre nem lakik itt senki, de ha akarjuk, akkor két hét múlva már mi lakunk itt.
A: Mi? Úgy érted, te meg én?
J: Úgy gondolom, hogyan máshogy? De gyere, nézz körül! Itt van a konyha, mellette az étkező, itt a nappali, az ott a dolgozószoba lehetne, vagy inkább a gyerekszoba. Ez pedig itt a hálószoba. Ha gondolod, mindjárt fel is avathatjuk. (Bizakodóan somolyog)
Elegáns drinkbár. Ott ül a pultnál GG, bejön Hartai. Körülnéz, meglátja GG-t és meghökkenve odamegy.
Hartai: Gábor úr! Ön itt?
GG: (Vidáman, karját széttárva, kicsit mintha ittas lenne) Gábor itt, Gábor ott, Gábor mindenhol! Kedves Tamás, először is éppen ezen a helyen találkoztunk, ön tüzet adott, pedig nem dohányzom és ön sem, csodálkozik, hogy ez a törzshelyem?
H: Valóban, most, hogy mondja. Elfelejtettem, restellem.
GG: (A pultos lánynak) Tündérke! Egy Oli-koktélt a barátomnak nekem pedig a szokásosat!
H: (Tétován nézeget körbe) És meddig marad, Gábor úr?
GG: (Mutatóujját felemelve) Csak ameddig szükséges. Csak ameddig feltétlen szükséges. Még egy szokásosig. Vagy kettőig. De valójában örülök, hogy találkoztunk, már akartam keresni. Van ugyanis nékem egy ötletem, amihez elkélne némi márketing támogatás.
Józansági teszt: ha a képen nem talál semmi furcsát..... ÖN RÉSZEG!!!!
Vágási lakás. Jutka a konyhában ténykedik, biztos vacsorát főz, de nem tudjuk miből, hiszen értelemszerűen nincs otthon semmi. Matyi a szobában apja számítógépét bűvöli, ami ezúttal nem fagyott le, ezért kivételesen nem kell szerelőhöz vinni. Jutka bejön a konyhából és látja, hogy Matyi fejhallgatóval a fején filmet néz a személyi számítógépen.
Jutka: Matyi! (Matyi nem hallja, ezért hangosabban) Matyiiiiii!!! (Matyi leveszi a fejhallgatót) Te meg mit csinálsz? Nincs leckéd?
Matyi: (Iskolásan) Tanárnő kérem, a leckét már megcsináltam, most filmet nézek.
J: Filmet? Milyen filmet, fiatalember? Tudtommal még a tévében sem nézhetsz filmet, akkor meg hogy nézhetnél ilyet a számítógépen?
M: Őslények kalandorai. Az osztályban mindenki nézi. Dínók vannak benne és én imádom a dínókat.
J: De nekünk nincsenek olyan csatornáink, amin ilyen filmeket adnak.
M: Igen, de az osztályban mondták, hogy az interneten is lehet nézni.
J: Az interneten? Hogyan?
Iskola. Szünet van, Jutka vidáman megy a folyosón, hóna alatt a naplóval. Egyszer csak elé perdül Flóra.
Flóra: Jutka néni!
Jutka: Mi a baj, szomszédasszony? (Vidáman) Nahát, pár éve még a nővéredet hívtam így, hogy repül az idő, nőnek a gyerekek!
F: (Megszeppenten) Jutka néni! A Zoli az uzsonnáját eszi.
J: (Még mindig vidáman) Ennek örülök, egészségére!
F: (Még megszeppentebben) De nem a sajátját eszi, hanem az Anikóét.
J: (Lassan lehervad az arcáról a mosoly) Miért eszi a Zoli az Anikó uzsonnáját?
F: Elvette tőle. És most eszi. Az Anikó meg sír.
J: Bántotta őt a Zoli?
F: Nem bántotta, csak elvette. És eszi.
J: Na, gyere, szomszédasszony, ennek utána járunk!
Egy régesrégi bejegyzés, még a Szomszédok retro topik egyik elődjéből. Sajnos, a szerző személyét mára elmosta az idő, a mű mindenesetre megszolgálja a megörökítést, mivel közvetlen előzménynek tekinthető a mostani szerzeményekkel.
Szomszédok teleregény 4 551 257 498. epizód irodalmi forgatókönyv
1. kép - Gazdagrét, Lantos utca, lépcsőház - Külső, belső - nappal
Egy rosszarcú fiatalember a postaládákat feszegeti.
KUTYA: Megálljon csak fiacskám! Talán elvesztette a gázszámláját? Na tűnés innen, mielőtt feltépem az orrlyukát a halántékáig. Fiatalemben elfut, Sümegi művészúr megjelenik.
KUTYA (folyt.) No, ez jó móka volt.
SÜMEGI: Őrület mik vannak manapság! Annak idején, amikor felállva ünnepelt az Opera közönsége, még nem feszegették a postaládákat. Azok voltak ám a szép idők.
CUT TO: 2. kép - Alkotás presszó - Belső - nappal Alma bejön, Laci a pult mögött áll.
Presszóban vagyunk, de nem Almáéban, hanem mondjuk a szokásos körtéri rettenetben. A háttérben szól Kovács Kati: Ha legközelebb látlak című száma, midi verzióban. Julcsi az ablaknál ül egy boxban, előtte rostos, kinéz az ablakon, amikor hátulról érkezik Péter. Gyors puszit nyom az arcára, amit Julcsi enyhe grimasszal nyugtáz és lezuttyan a szemközti padra.
Péter: Szia!
Julcsi: (Hidegen) Hát, szia.
Pincérnő: (Csinos, miniszoknyás, mosolyog Péterre) Mit hozhatok?
Pé: Egy korsó sört kérek.
Pi: Azonnal hozom. (Elmegy, Péter utána néz)
J: (Pikírten) Tetszik? Én el is mehetek.
Pé: Jaj, Julcsi, ne legyél már ilyen! (Átnyúl és megfogja Julcsi asztalon pihenő kezét)
J: (Hidegen elhúzza a kezét) Milyen?
Pé: (Lassan elveszti a kedvét) Milyen? Ilyen rideg.
J: Milyennek kellene lennem? Két hete nem is hallottam felőled. Megbeszéltünk egy találkozót a maraton sajtótájékoztatóján, de el sem jöttél, fel sem hívtál.
Pé: Jaj, Julcsi, hiszen tudod, mennyire gyűlölöm az ilyen protokoll eseményeket. (Viccesen) Tudod te, hogy áll rajtam az öltöny?
J: Reméltem, hogy legalább az esküvőnkön meglátom, de erre egyre kevesebb az esély. (A pincérnő meghozza a sört, mosolyog Péterre, az visszamosolyog)
J: Utálom a sörszagot, kérek egy konyakot!
Kutya és Sümi épp kilépnek a kapun, kishíján összeütköznek a beszaladó Ferivel.
Feri: Jó napot az uraknak!
Kutya és Sümi egyszerre: Jó napot Ferikém!
Kutya: Hejj, de irigylem ezt a Feri gyereket, mindig tele van energiával.
Beszélgetés közben meg-megállnak, aztán sétálnak tovább. Sümi a népszámlálási kérdőívet lobogtatja a kezében, időnként megállva beleolvas. Kutya hanyagul válaszolgat.
Sümi: Most mondd meg, te Kutya! Te válaszoltál erre a kérdőívre?
Kutya: Persze, hogy válaszoltam. Elsősorban, mert állampolgári kötelesség, másrészt (göcögve) mert a népszámláló kisasszony nagyon csinoska volt. Régebben az az idős tanár úr járt hozzám, tudod, a Juditka kollégája, de úgy hírlik, ő már nem vállalta. Hát, nem bántam olyan nagyon. Hejjj, dalnokom, lennék csak 10 évvel fiatalabb, magam is kifaggattam volna a kis hölgyet!
A Lantos utca 8. előtt fékez Góliát teherautója. Kiugrik Feri és kikászálódik Góliát is.
Góliát: Apussskám, köszönöm a munkát és hogy időt tudtál szakítani (modorosan) öreg barátodra. És ahogy ígértem, a suska sem kispályás. (Előveszi a brifkóját és elkezdi leszámolni a pénzt Feri markába)
Feri: (Tudálékosan) Plusz ÁFA.
G: Milyen fa? Nem fát szállítottunk, nem vagyunk mi tutajosok, a kisbarátnőm, annak van tutajos nézése (kacsint), hanem páncéltőkés zongorát. Nem mondom, abban is van fa, talán attól ilyen nehéz.
F: ÁFA! Általános forgalmi adó. Hát milyen vállalkozó vagy te, Góliát?
G: Kis és közép. Tenornak persze egészen nagy voltam, de az nem fizetett ilyen jól. De hogy jön ide az ÁFA?
F: Góliát, nagyon jól tudod, hogy én csak számlával dolgozom. És akkor arra rájön az ÁFA.
G: Nem úgy van az, pápuskám! Te is nagyon jól tudod, hogy mennyi a részed egy melottínóból, hogy te abból akarsz-e állambácsinak jótékonykodni, az a te dolgod, de az ÁFA az nem rájön arra, hanem lejön belőle, ha már ilyen hülye vagy.
F: (Ujjait összeszorítva gesztikulál a továbbiakban, indignálódva) Lehet, hogy én egy hülye vagyok, de csalni nem szeretek, nem erre neveltek a gyermekvárosban.
G: Bocsááánaaat, bocsáááánaaat!
F: Nincs bocsánat. Az adót befizetni nem öröm, de nem is hülyeség. Én nem keresem a bajt és te is jobban tennéd, ha nem kísértenéd a sorsot. Még valamelyik megrendelőd feljelent az adóhatóságnál és akkor ne az én vállamon akarj majd sírni!
G: Sírni egy Góliát? (Dalra fakad) Kacagj bajazzóóóóóóhohohóóóó. (Nótát vált, mórikálva magát) Ha számlát kapunk, fogjuk magunk és bezárjuk az ajtót.
F: Nagyon vidám vagy, de emlékszem, amikor legutóbb megtalált az adóhatóság, volt sírás-rívás. És most nem tudlak kisegíteni.
Különben is arra kérlek, jövőre keress helyettem más segítséget.
G: (Elkomorulva) Jól van, kispajtás, ne vedd a szívedre, csak mókáztam.
F: Nem a mókázás miatt, de azt hiszem, ezt a munkát nem tudom tovább vállalni.
G: (Ijedten) Miért? Az asszonyka nem enged? Mert ha akarod, beszélek vele.
F: Dehogy. Jutka nem szól bele, hogy milyen mellékállást vállalok. AZ EVA miatt.
G: EVA, ÁFA, ENSZ, WTA, FIFA, ne bosszants már öreg! Ha nem bírod a pofám, mondd meg egyenesen pacekba!
F: Félreértesz, Góliát! Nagyon jó haverom maradsz mindig, de úgy hírlik, a kormány megszünteti az EVA-t.
G: Megszünteti? Mit nem mondasz? És mi az az EVA, ha nem vagyok vindisgréc?
F: Egyszerűsített vállalkozási adó. Nekem ebben a formában megérte nálad dolgozni, de ha kivezetik, akkor már nem fogja megérni, sajnálom.
G: Hát ezt sem gondoltam volna.
F: Mit?
G: Azt már megszoktam, hogy ha bevezetnek valamit, akkor az nekem rossz lesz. De hogy az is rajtam csattan, ha véletlenül kivezetnek valamit, hát én ehhez már nem vagyok elég flexibilis, ahogy manapság mondják.
F: Persze még semmi sem biztos, a jövő heti parlamenti ülésszaktól talán okosabbak leszünk.
G: Te talán okosabb, én biztosan szegényebb.
F: Ne csüggedj, olyan még sosem volt, hogy ne lett volna sehogy! De ne haragudj, mennem kell a nyomdába.
(Kezet ráznak, Feri el, Góliát szomorúan, sóhajtva néz utána) Nincs klimpír, mert formai újításként azonnal megyük át a következő jelenetbe, ahol a beszaladó Feri Sümegibe és Kutyába ütközik a lépcsőházban.
