Nincs megállás (a lejtőn) 9. fejezet 8. jelenet

Nekünk találkozni kellett
 

Előre jelzem, hogy ne rágjátok tövig a körmötöket. Nem óhajtom a szálat kifejteni, vagy azonnal folytatni - esetleg csak akkor veszem újra elő, ha nagyon téma- és/vagy időhiányban szenvedek.

Lantos utca, a bérházak mellett, az út mentén sétál Janka. Egyszer csak megszólítja őt egy roppant elegáns, hátra fésült hajú régi ismerős, Alfréd (színész: Hollósi Frigyes). A jelenet elején leülnek egy padra és ott beszélgetnek. Janka előbb rideg, de a jelenet során többször megenyhül a szíve. Alfréd szomorú, rimánkodó, búgó hangon, igen savanyú ábrázattal próbál sikert elérni. Jellegzetes hanghordozásához tartozik, hogy a Janka név utolsó a-hangját rendre nem ejti.

Alfréd: Hölgyem, hölgyem, megbocsásson!
Janka (felháborodva): No de kérem.., mit tetszik?
Alfréd: Janka, drága Janka asszony… Hát nem ismersz meg?
Janka (határozottan felháborodva): Mégis mit képzel? Ki maga és mit akar tőlem?
Alfréd: Alfréd vagyok. Tudod…, Alfréd, Soós.
Janka (meglepetten): Alfréd… Te vagy az? Soós Alfréd? Hogy kerülsz ide? Micsoda véletlen…
Alfréd (hihetetlen bánatos, kivert kutya-tekintettel): Nem véletlen. Kerestelek, hetekig kutattam, mire rád találtam.

Janka (gyanakvóan): Igazán, és mit szeretnél tőlem?

Nincs megállás (a lejtőn) 9. fejezet 7. jelenet

Vámpír Péterfy Bori & Love Band

  Lépcsőház, előtér. Kutya a postaládában matat. Elegáns, mint amennyire egy kockás zakóban és élénk zöld nyakkendőben csak lehet. Megérkezik Julcsi.

Julcsi: Jó reggelt!
Kutya (túláradó örömmel): Jóóó reggelt, kisasszony! Hová ilyen korán? Még a nap is alig kelt fel…
Julcsi (mélyet sóhajt, kifelé fújva a levegőt nekikezd): Tudom. De sajnos nekem mostanában ilyenkor kezdődik a munkám. És sokszor estig ki sem jövök az irodából. Hetekig a napot sem láttam.
Kutya: Azzal én is sokszor voltam így. Mostanában azért, mert olyan borongós, ködös volt az idő, régebben meg azért, mert mi, szíííínházi emberek fordított életet éltünk. (Megindítottan, elmerengve.) Este felment a függöny, végigdolgoztuk más pihenőidejét, éjszaka meg jött egy kis mulatozás. (Megnyugtató gesztusokkal.) De csak szolidan, nem amolyan mai fiatalok módjára. (Rötyögősen.) Persze azért nem panaszkodhattunk a barátainkkal: minden éjjel végére sikerült magunkat ugyancsak jól érezni. Aztán hajnalban haza, s amikor más munkába indult, mi akkor tértünk nyugovóra. Hiába, ilyen ám a műűűűvészek bohém élete.

(Komolyan, szerényen.) Én persze nem voltam műűűvész. (Elmerengve.)

Szösz(szenet) 9.

AIRportal.hu - MAH5720 Utolso Malev elkoszones / Nezz, nezz az eg fele...

A Malév csőd margójára két szösszenet:

P.stephenson bölcsesvégei
Alma: Jól tettem, hogy otthagytam a vállalatot, és a presszót választottam. A forgalom ugyan kisebb, de itt nincs csőd.
János: Legutoljára egy erdészeti konferenciára repültem a Malévvel. Pompás volt a kiszolgálás. Kár érte.

Nincs megállás (a lejtőn) 9. fejezet 6. jelenet

FAREWELL MALEV
 
Folytatódik a reggeli. István asztalhoz ül, Lenke sürgölődik, tálal. Előkászálódik Alma még csak köntösben, valamint János, erdészeti egyenglédában. Leülnek. A beszélgetés az asztal körül folyik. Közben reggeliző mozdulatok (teaöntés, kenyérvajazás stb.) mindenfelől. Lenke inkább csak mozog és áll az asztal körül, nem nagyon ül le.

Alma (gondterhelten): Jó reggelt!
János (nagyon frissen, nyugodtan): Jó reggelt mindenkinek!
István: Jó reggelt! Jaj de elegáns vagy, főmérnök úr! Csak nem valami szimpóziumra igyekszel?
János: Nem. Sajnos olyanra szinte már egyáltalán nem jutok el. Viszont fárasztó költségvetési tárgyalásokra annál inkább. Ma is találkozik az összes állami erdészet igazgatósága, hogy megpróbáljunk egyezkedni a támogatás elosztásáról. Az állami fenntartó ugyanis bázisfinanszírozásra áll át, amelynek alapján szakmai kérdésként kezelik azt, hogy melyik erdészet mennyi pénzt kapjon.
István: Bázis micsodát?
János: Bázisfinanszírozást. Az arról szól…

Nincs megállás (a lejtőn) 9. fejezet 5. jelenet

Drive My Car - Beatles
Takács lakás. István a nagyszobában a fotelben ül, elmélyülten tanulmányoz egy újságot. Lenke néni otthonkában, mamuszban épp belép a szobába.

Lenke: Öreg, elkészült a reggeli.
István (elmélyülten olvasva tovább, inkább csak automatikusan válaszolva): Azonnal.
Lenke: Mondom, elkészült a reggeli. Az egyik kedvenced: omlett sajttal, meg töpörtyűvel.
István (látszólag energikusan, de kissé inkább letörten): Máris megyek, édes Lenkém.
Lenke (gyanakodva): Mi az, amit olyan alaposan tanulmányozol, hogy még a töpörtyűs omlett sem zökkent ki az olvasásból?
István (visszanyeri régi hangszínét): Ó, egy nagyon érdekes olvasmány. Mondhatnám, hogy izgalmas. A jövőnket fürkészem.
Lenke (fejét ingatva): A jövőnket? Megbuggyantál, te öreg? Sosem szeretted a horoszkópot, meg az ilyen (elnyújtva a következő szót) asztrológiát, most meg ezzel foglalkozol reggeli helyett?
István: Az ám, drágám! A jövőnkkel foglalkozom, de nem olyan köldökvizslató módon, hanem tudományos alapon!

Nincs megállás (a lejtőn) 9. fejezet 4. jelenet

99 Problems

Vágási lakás. Jutka keresztbe csíkos pólóban, kissé kopott farmerben ül a fotelben és egy kis alakú spirálfüzetet néz, néha beleír egy keveset. Hamarosan kulcs zörög a zárban, megérkezik Feri.

Feri (beköszön a folyosóról): Szia!
Jutka (gondterhelten, kissé durván): Szia. … Hol maradtál eddig?
Feri (egyik kezét a háta mögé rejtve, kissé durcásan): Képzeld, dolgoztam. Előbb a nyomdában, utána pedig pakoltam Góliáttal.
Jutka (továbbra is kissé hisztérikusan): Megbeszéltük, hogy nem vállalsz nehéz munkát. Más se kell nekünk, minthogy valami bajod essék.

"Túl sok pénzt költünk számlákra"

Nincs megállás (a lejtőn) 9. fejezet 3. jelenet

As time goes by (from Casablanca)
Este van. Lantos utca, buszmegálló. Megérkezik egy rozzant Ikarus, lekászálódik róla fáradtan, álmosan Ádám – szokásos szerelésben: pufidzseki, fekete kötött sapka. A megállóban Gabi várja lelkesen, hihetetlenül elegánsan, csinosan. A beszélgetés során sétálnak lassan, egy idő után karonfogva.

Ádám (kicsit meglepve): Csókolom. Csak nem engem várt?
Gabi: Jó estét! De bizony. Most kivételesen nem véletlenül találkozunk, hanem én akartam így!
Ádám: Értem. És én akarom?
Gabi: Biztosan akarja.
Ádám: De jól informált. Érdekes, nekem, így 24 óra szolgálat után már tompulnak a szenzoraim.
Gabi (kicsit cinkosan): Akkor különösen jó, hogy itt vagyok. Még tompultságában kiszédülne nekem az úttestre, aztán megnézhetné magát.
Ádám (lassan felvidulva, de persze cinikusan): Szóval egyenesen az őrangyalomat tisztelhetem magában. Hát köszönöm, örök hálám.
Gabi: Az örök hálát el is várom magától.

 Ádám: És mégis minek köszönhetem ezt a megható törődést? Ugyanis, ahogy szomorúan észrevettem, nem minden műszak után van ilyen megtiszteltetésben részem.
Gabi: Csak nem tesz szemrehányást nekem?
Ádám (egyre szellemesebb, viccesebb hangulatban): Dehogyisnem, teszek. Képzelje, én minden második nap ilyen fáradtan érkezem haza, bármikor leeshetnék a busz lépcsőjéről, s általában senki nem vár a megállóban. A múltkor is egy kissrác mentette meg az életemet. … Jaj, nem. Látja milyen nehezen fog az agyam: az fordítva volt, én mentettem meg az övét.
Gabi (somolyogva): Gúnyolódjon csak kedvére. De úgysem árulom el az apropót. Maga fogja kitalálni.
Ádám: Az jó. Barkochbában jó vagyok. Utoljára vagy tíz éve játszottam a nagylányommal és mindig én nyertem.
Gabi (mosolyog, nem szól semmit, aztán mégis): Nagyon csinos a sapkája.
Ádám: Köszönöm szépen. Karácsonyra kaptam. Tetszik?
Gabi: Nagyon. …
Ádám: Ennek igazán örülök.
Gabi: Szóval?
Ádám: Szóval?
Gabi: Nem tudja vagy nem akarja tudni?
Ádám: Egyelőre attól tartok, hogy nem tudom, hogy mit nem akarok tudni.
Gabi: Emlékszik?
Ádám: Emlékszem? Mindenre! Tetszik tudni, nekem nagyon jó memóriám van. Már kisgyermekként ezzel tűntem ki a társaim közül. Meg aztán ennek köszönhetem azt is, hogy olyan jó vagyok barkochbában.
Gabi (hirtelen fütyülni kezd egy régi-régi slágert, majd): Tudja, Valentin nap van.
Ádám: Tudom.

Csókolóznak a kihalt, havas utca közepén. Közben kicsit felerősödik az előbbi dallam, most már meg is lehet ismerni:

Egy Csók és Más Semmi 

Nincs megállás (a lejtőn) 9. fejezet 2. jelenet

04 Generál-Csöngess be hozzám jóbarát


Maradunk a művészlakban. Etus és Károly isznak, majd Károly feláll.

Károly: Ez jólesett. Engedelmével felfrissítem magam.
Etus: Csak nyugodtan, ismeri a járást.
Károly (kiindulva hátranéz, elegánsan, jelentőségteljesen): Igen, volt szerencsém már itt kiismerni magam.

Károly eltűnik, közben csöngetnek. Etus a kaputelefonhoz lép.

Etus: Ki vagy?

Nincs megállás (a lejtőn) 9. fejezet 1. jelenet

Sweet Valentine (original)
 
Főcím: esti fények, a tévétoronytól a lakótelepre fókuszál a kamera. A Lantos utcában elsuhan egy-két kivilágított autó, a háttérben egy öreg Ikarus áll lerobbanva, épp most érkezik hozzá a szerelőkocsi.

Etus lakása. A nappaliban, a fotelben ül Károly. Etus épp bejön a helyiségbe, kezében egy tálcával, rajta két féldecis pohár pálinkával. Meghitt, baráti beszélgetés hangulata.

Etus: Akkor Isten éltesse, Károly. (Kissé szemrehányóan, jellegzetes mosolygó tekintettel.) Sajnálom, hogy csak most van alkalmam felköszönteni neve napja alkalmából az én elfoglalt barátomat.
Károly: Gondolhatja, hogy én mennyire sajnálom. Már szinte hagyomány, hogy mi ketten Karola, khmm, akarom mondani, Károly napon találkozunk és beszélgetünk egy jót. Ám ezúttal ezt megakadályozta az a szomorú temetés, előtte meg ez az (kicsit távolságtartó hangsúllyal) Ignác, az építkezésem informatikai művezetője. Mindenféle ötletekkel akadékoskodott.
Etus: Informatika? Nem is értem, hogy mit mond.
Károly: No igen, ezek az ügyek nem is művészeknek valók. Mindenesetre büszkeséggel tölt el, hogy a mulasztásom ellenére a barátjának nevezett. Azt hiszem, ez igazán nagy tisztesség.

Be nem sorolt jelenetek 16.13. / bölcsesvégek

Red Red Wine (Instrumental) UB40

Este van, Mágenék piros Peugeot gépjárműve közelít a lakótelepi úton, a volánnál Etus.
Egyszer csak észrevesz egy hosszú nutria-bundás nőt, aki tűsarkú cipőben botladozik a hóbuckák között. Rádudál, az megfordul és nicsak, hát Lillácska az.

Lilla: Művésznő! Jó estét! Hát hogyhogy észrevett?
Etus: Nehéz lenne nem észrevenni, ahogy így egyedül sétál itt a sötét éjszakában. Ha ugyanoda megyünk, akkor ugorjon be gyorsan, elviszem.
L: (Bezuttyan az autóba) Köszönöm, az életemet mentette meg! Képzelje, Oszkárhoz, azaz Sümegi művész úrhoz tartok, meg ahhoz a Kutyához, csak az orrom előtt ment el a busz. Gondoltam, felsétálok, nem vagyok még olyan öreg, de arra nem számítottam, hogy a hóeltakarítás, hogy finoman fejezzem ki magam, némi kívánnivalót hagy maga után.
E: Sajnos, igen. Pedig éppen most hallottam a rádióban, hogy hómunkásokat vesznek fel, de úgy látszik az a 3500 forint, amit fizetnek nem elég vonzó.
L: Nekem aztán elég vonzó lenne, csak bár öreg ugyan nem vagyok, de annyira fiatal sem, hogy egész éjszaka havat lapátoljak.
E: Én lapátolok, de ingyen. A kertben, meg a házam előtt az utcán sajnos senki sem lapátolja el helyettem. (Összenevetnek, közben meg is érkeznek)

(Bemennek a lépcsőházba és a kutyaól előtt megállnak)

L: Jöjjön be, művésznő, igyon meg velünk egy kortyot!
E: Ha az orrom nem csal, itt forralt bor van készülőben és arra sosem mondok nemet, főleg, ha már nem is vezetek.
(A kutyaólban Sümi és Kutya)
E: Jó estét az uraknak!
Sümi: Lillácska! Csóóóókolom!
Kutya: (Előpattan, odaszalad) Műűűvésznő! Micsoda megtiszteltetés! Megkínálhatjuk egy kis forralt borral?
E: (Szerényen) Köszönöm.
S: És ha szabad megkérdezni, mi járatban erre, művésznő?
E: Tudják, kölcsön kértem az autót a gyerekektől és most azt hoztam vissza nekik. Temetésen voltam.
L: Óóóó, ki az elhunyt?

Be nem sorolt jelenetek 16.12.

Level 42 - Running in the Family
 
Vágási lakás, este van. Feri Takácsék porszívóját szereli. Amikor megérkezik Jutka.

Jutka: Sziasztok, megjöttem! (Benéz a szobába) Matyi?
Feri: (Végig nagyon derűs) Szia. Matyi a szobájában tanul.
J: Azt bizony jól teszi.
M: Baj van vele az iskolában?
J: Vele még nincs baj, de nem is akarom megvárni, míg baj lesz, ezen túl jobban oda kell figyelnünk a fiatalúrra.

Intermezzo 7.

Agymenés, amit a fenti kép indított el

Dressed For Success
 
Jutka : A tanáriban lassan úgy érzem magam mint régen Bujáki.
Matyi: Az iskolában büszkélkedek vele, hogy milyen híres lett az apukám.
Lenke néni : Én nem foglalkozok a politikával.
Taki : Múltkor nem is mertem megkérdezni, hogy elvihetem, mert hát egy befolyásos ember még sem utazhat egy ócska tragaccsal.
Sümeghy: Derék gyerek ez a Vágási !
GG: Üzleti körökben majd dicsekedek vele, hogy kit ismerek. Közben milyen üzlet pattant ki a fejemben: beszélek szívem egyetlen királynőjével ,hogy vegye rá ezt a Vágásit, hogy én végezzem a PR dolgait.
Juli aki épp statisztával bíbelődik felnéz, ránéz GG-re: Ne is álmodj róla!
Nagy fehér: Miből lesz a cserebogár! Emlékszem hányszor mentünk munkába és jöttünk haza és közben beszélgettünk. Ő feljebb tudott lépni én meg maradtam mentős.
Etus: A Szikszaival mi úgy voltunk, hogy inkább megmaradunk egyszerű embernek mint sem, hogy az emberek a szájunkra vegyenek.
János :   Emlékszem, hogy nekem mit kellett kiállnom egy pártfunkcionáriussal. Remélem, hogy Feri nem lesz olyan.
Kenéz elvtárs: Ha valaki ezt mondja nekem akkor amikor még a nyomdában dolgozott, akkor biztos hülyének néztem volna.
Góliát: Mióta így felvitte a dolgát az öregapámnak, még keccsölni sem hajlandó nekem. Persze így több lóvé marad nekem.

Be nem sorolt jelenetek 16.11.

Mozart - Requiem Mass in D minor

 A Farkasréti temetőnél vagyunk.
Etus és Károly sétálnak kifelé, roppant szomorúan.

Etus: Hát, ő is elment.
Károly: El.
E: Lehet tudni, hogy mi történt?
K: Nem, én legalábbis nem tudom. Régóta betegeskedett, de hogy mi volt a konkrét baj, azt nem tudom. Persze, utána tudnék nézetni, de mit számít az most már?
E: Teljesen igaza van, nem számít.
K: Legalább az utolsó pillanatokig játszott és ez volt az élete.
E: Boldogan halt meg.

Be nem sorolt jelenetek 16.10.

CD Track 08 Dohnanyi- Sextet - IV Finale- Allegro vivace, giocoso


Iskola
Jutka az osztályteremben éppen egy kazettát helyez a magnetofonba, majd felcsendül a muzsika.
A gyerekek halálos unalomban hallgatják.
Pár perc utám Jutka kikapcsolja a magnót és az osztályhoz fordul.

Jutka: Na, gyerekek, ki tudja megmondani, kinek a művéből hallottunk részletet és miért éppen ma mutattam ezt meg nektek?
(Senki sem jelentkezik, a gyerekek próbálnak egy más háta mögé elbújni)
J: Kati!
Kati: Nem tudom, Jutka néni.
J: Nem tudod. Zoli!
Zoli: Hallottam már valahol, de nekem sem jut eszembe.
J: Hát ez igazán szép. Senki?
(Tétován jelentkezik az egyik fiú)
J: Igen?
Fiú: Dohnányi?
J: Nagyon jó! Valóban Dohnányi. És mi az aktualitása?
F: Hát… hogy… ma… ünnepeljük a halálának az évfordulóját…
(Az osztályban a többi gyerek hálásan és harsányan röhögni kezd)

J: (Túlkiabálva a derültséget) Ünnepeljük, az eszed tokját! Honnan szeded ezt a butaságot?
F: Hát… reggel hallottam a rádióban…

Be nem sorolt jelenetek 16.9.

Don Giovanni The Opera Act one Finale

Mentőszolgálat, Mágen és az Öreg sétálnak le egy lépcsőn lassan, közben beszélgetnek.
Mindketten szolgálati ruhában vannak, de úgy látszik, most éppen nincs riasztás.
Öreg: Te mit szólsz ezekhez a tüntetésekhez?
Mágen: Tudod, Öreg, hogy sosem politizálok. Nem érdekel és nem is értek hozzá.
Ö: De ott vagyunk mindegyiken, mert természetesen mi adjuk az orvosi ügyeletet. Hallod, mit mondanak, véleményed csak van?

M: Mi adjuk, persze, hogy mi adjuk. Ki más adhatná? Évike, aki most lett főorvos? Más meg…(Kis grimasz) És hallom, amit mondanak, de az egyik ezt mondja, a másik azt. Nekem kellene eldöntenem, kinek van igaza?

Be nem sorolt jelenetek 16.8.

What Is Love
 

Mágenheim lakás.
Julcsi van otthon, éppen teát visz be egy kancsóban, amikor kulcs matat a zárban, majd csengetnek.
Kinyitja az ajtót. Etus az.
 
J: Tyúkanyó! Szia! Hát te?
E: Csibe! Szia! Hát te? Nem dolgozol?
J: Nem, szabadságot vettem ki, mert Flóra beteg, az ősök meg roppant elfoglaltak.
E: (A Julcsi kezében lévő teáskannára pillant) Jé, teát is kapok?
J: Ja, ez? Ezt Flórának főztem. Kérsz? Vagy egy kávét inkább?
E: Sietek, csak a kocsikulcsért ugrottam be, anyáddal megbeszéltem. Károly lenn vár a kapuban.
J: De kár! Pedig azt hittem, most végre beszélgethetünk egy jót. (Grimaszol) Sajnos sűrűsödnek a problémák.
E: Hát ha sűrűsödnek, akkor megiszom egy kávét veled és meghallgatom a sűrű problémákat, dióhéjban. De aztán tényleg rohanok, temetésre megyek.
J: Főzöm.

E: (Letelepszik a fotelbe) Közben mondd azt a sok nagy gondot!

Be nem sorolt jelenetek 16.7.

Folkestra - Szeretőm e táncba

A stúdió előtt vagyunk, Juli éppen érkezik, amikor az ott parkoló autójából kiszáll Hartai, a dán.

Hartai: Juli!
Juli: Te? Itt?
H: Igen, itt, mert napok óta nem tudlak elérni, hát gondoltam, személyesen mégsem tudod letagadtatni magad.
J: Nem, pedig szeretném. (Türelmetlenül) Mondd, mit akarsz, elkésem!
H: Nem beszélhetnénk ezt máshol? Igyunk meg egy kávét itt a sarkon.
J: Nem iszunk, mondom, hogy elkésem! Mondd már, hogy mit akarsz tőlem, aztán fejezzük be ezt a kínos beszélgetést!

Be nem sorolt jelenetek 16.6.

Sweet Memories 
Kutyaól.
Kutya és Sümi ülnek az asztalnál, teáznak.
Sümi: Miért vezényteltél le ide hajnalok hajnalán, te Kutya? Mert téá otthon is van, sőt, ott még egy kis rum is akad bele!
Kutya: Tyuhújjj, rum itt is akad, művészem! (Elővesz egy üveget és löttyint a bögrékbe) Különben azért hívtalak, invitáltalak, kértelek szépen, mert nekem egy kis dolgom lesz és valakinek vigyáznia kell a közös helyiségre, elvégre hivatali óra van.

A kép forrása: http://www.cartoonstock.com/directory/d/discard.asp

S: Kis dolog? Azt egy kutya gyorsan elvégzi bármelyik fa mellett. Vagy új újságos-kisasszony van, azzal akarsz kurizálni?

Be nem sorolt jelenetek 16.5.

With A Little Help From My Friends

Végre csütörtök reggel lett, a Takács lakásban vagyunk. Lenke a karácsonyfát szedi le.

Taki: Miért kell máris leszedni azt a fát? Olyan szép volt esténként a gyertya fényénél üldögélni és nem foglalkozni sem árfolyammal, sem végtörlesztéssel, sem a napi gondokkal.
Lenke: Ne aprehendálj, öreg, te hoztad ezt a vacak fát, amit már január közepén le kell szedni, mert pereg!
T: Már elnézést kérek, de a fát ugyan én hoztam de az a fa engem szépen összekötözve a kisbolt raktárában várt. Tehát a fát ugyan én hoztam, de te vetted.
L: Mit számít az már?! Különben is, halkabban, az a szegény lány egész éjjel zokogott, csak hajnalban sírta álomba magát, legalább most hagyjuk aludni!
Egyébként sem mondtad, hogy mi történt? Nekem az oldalamat fúrja ki a kíváncsiság, te meg nem mondasz soha semmit.
T: Aki kíváncsi, hamar megöregszik, pardon… De én sem tudok semmit, én nem voltam ott. Vagyis ott voltam, csak nem pont ott. Én a kocsiban ültem, na, annyit tudok, mint te.
L: Hát, bármi is történt, az biztos csúnya dolog volt. Alma erős lány, nem szokott ok nélkül hisztizni.
T: Azért ne prejudikáljunk, majd megtudjuk, idejében.
L: Öreg, te nagyon átvetted a politikusok szóhasználatát, csak tudnám, hol tanulod, amikor ki se nyitjuk a tévét.

Közben a porszívót szedi elő, azzal bajlódik.

Be nem sorolt jelenetek 16.4.

Molnár Ferenc Caramel - Egyenesen beteges
 
Taki autója megáll János háza előtt.
Alma egy nejlon szatyrot szorongat a kezében, kissé feszült.
Taki: Megvárjalak, vagy akkora enyhülés várható, hogy nem is otthon alszol?
Alma: Nem tudom, mekkora enyhülés várható, ez nem rajtam múlik, nagyapó. Azt hiszem, ezt most nem én rontottam el, de azért ami tőlem telik, megteszem. Hogy ez elég lesz-e az „enyhüléshez”, azt nem tudom, de hogy ma otthon alszom, az biztos.
Úgyhogy várj meg, kérlek, nem tart soká.

Kiszáll, elindul a kapuhoz, ahol éppen kijön valaki, úgyhogy némi hezitálás után elindul fölfelé.

Közben helyszínt váltunk, János lakásában vagyunk, ahol továbbra is az előbbi társaság van jelen.
János Patrícia kulcsát vizsgálja.

János: Mondja csak, Patrícia, nem ejtette le véletlenül a kulcscsomóját?

Be nem sorolt jelenetek 16.3.

Love and Happiness
 

És még mindig szerda este van, ez egy különösen hosszú szerda este.

Presszó, záróra közeli állapot.
Alma a pultban poharat törölget, Laci ácsorog, Rezső a placcon lejt.

Alma: Lacííí, úgy sincs senki, ugye elmehetek? Lenne egy kis elintézni valóm.
Laci: Természetesen, ezt a forgalmat Rezsővel már lezavarjuk.
És mi az a kis dolog? János?
A: Bár semmi közöd hozzá, de igen, János. Megint nehéz időket élünk, mindketten hibáztunk, de eldöntöttem, megteszem én az első lépést. Ha elengedsz.
L: Hát mernék én a boldogságod útjába állni?

Rezső: Jól hallom, főnököm? A boldogság a téma?

Be nem sorolt jelenetek 16.2.

Hajolj bele a hajamba

Továbbra is szerda este van.

Dénes és János sétálnak János új lakása felé, közben beszélgetnek.

Dénes: Katasztrofális a helyzet, főmérnök úr!
János: Akkora azért nem lehet az a katasztrófa.
D: Ekkora, akkora, mekkora? Mint egy babszem akkora.
Múltkor megyek a szokásos körutamon és akkora fák vannak rádőlve a turistaútra, hogy még én is alig evickéltem át rajtuk, pedig erdei ember vagyok már vagy 70 éve.
Mi van akkor, ha egy család megy arra, kisgyerekkel, ne adj isten, babakocsival?
Törjék ki a nyakukat, mert a magasságos erdészeti uraknak derogál rendben tartani az utakat?
J: Ne légy igazságtalan, öreg! Nem derogál, te tudod legjobban, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, de mit csináljak, ha se pénz, se ember?

Be nem sorolt jelenetek 16. 1.

Budapest Bár: Várjál inkább Reám

Mi is történt eddig?
Nagyjából semmi.
János elköltözött az új lakásba, Almával azóta nyilvánvalóan nem is beszéltek.
Ettől nagyika síkideg, nagyapó keményen beleszarik az egészbe, Alma pedig maga alá húzott lábakkal szomorkodik.
Mágen visszaverte a pletykákat.
Juli csendesen epekedik Hartai iránt.
Kutya hülye, Sümi még hülyébb.

Hát így…

Szerda este vagyunk, néha kezdjük így a fejezeteket, csak hogy ne únjuk meg.

Vágási lakás, mindenki otthon van, még Matyi is.
Feri a számítógépén molyol, egy pohár sör van a keze ügyében, Jutka főz a nincs otthon semmiből.

Csöngetnek, Feri és Jutka egyszerre mozdul, de közben Matyi már ki is nyitja az ajtót.
Kicsit csalódott, nem tudom, kit várt, biztos Béla bácsit.
Matyi: Csókolom, Janka néni!
Janka: Szervusz életem! Hát itt a Janka néni! Nézd csak, hoztam neked egy szaloncukrot! Örülsz, ugye?
M: Nagyon…
Jutka: (Kihajol a konyhából) Szervusz Janka néni, minek köszönhetjük a látogatást?
Ja: (Egy pillanat alatt veszi le a kabátját és már bele is veti magát a fotelbe) Jaj, drága Jutkám, a világért sem zavarnék, látom, éppen vacsorázni készültök. Csak azért kapok be veletek egy falatot, nehogy elvigyem az álmotokat, ohohhhó!
Ohhhó, Ferikém, éppen van egy kis söröd, de hát ökör iszik magában, ugyebár, hohohó!
Matyikám, hozzál gyorsan egy poharat a jó Janka néninek!
(Matyi poharat hoz, Feri tölt)
Feri: Tessschék, Janka néni, egészschégére!
J: (A sarokban álló karácsonyfára piilant) Milyen szép lehetett ez a fa, kár, hogy már pereg.
Bezzeg a régi szép időkben!
Emlékszem, apám még olyan fát hozott az uradalomból, hogy március elején vágtuk csak fel tüzelőnek, de még akkor sem pergett le egyetlen levele sem. (Lemondóan legyint) De már semmi sem olyan, mint régen.
Ju: Most már elmondhatod, Janka néni, hogy mi szél fújt erre.
Ja: Ne is mondd, drága Jutkám, nagy az én gondom, folyik a WC-tartály. Meg kell javítani.
F: Folyik?
Ja: Folyik. De tiszta szerencse, hogy Gusztáv ismer egy megbízható iparost.
F: Gusztáv? Az a Kerei? Az adómajom?
Ja: Gusztáv okleveles adószakértő! Ritka rendes ember!
Szóval az lenne, drága Jutkám, hogy a Gusztáv szakembere megjavítaná a WC-tartályt és mindössze 140 ezer forintba kerülne. Mármost ez a pénz viszont még ma kellene, már megvette az anyagot. Jó ez a sör! (Csettint)
Ju: (Végképp kijön a konyhából, teljesen el van képedve)
140 ezer forint? És még ma?

Nincs megállás (a lejtőn) 8. fejezet bölcsesvégek

Muse - Starlight 

Bölcsesvégek

Először az előző jelenet helyszínén, aztán ahol sikerült.

Juli: Izgalmas este volt. Remélem, több ilyenben nem lesz részem.
GG (szivarozva, felszegett fejjel): Azon töröm a fejem, hogy miként fordíthatnám ezt a kellemetlen közjátékot a stúdió javára. A sajtónyilvánosság most szóba sem jöhet. Még (ezt tagoltan) gondolkodom.
János: Nehéz napom volt. A házasságunk továbbra sincs rendben, de legalább a támadók megvannak.
Alma: A támadók megkerültek. Kérdés, mit sikerül rájuk bizonyítani. És még nagyobb kérdés, hogy más frontokon mi lesz. Az állóháború nem tartható sokáig.
Mágen: Új főnök jól seper? Remélem, valóban jól seper és a jövőben egy „kolléga” sem vetemedik arra, hogy öntudatlan betegekkel pózoljon az esetkocsiban.
Taki (derűsen): Hajnalban havazott, most meg hétágra süt a nap. Ki érti ezt?